Egy koraszülés története – császár utáni 7. nap
Ma is arra a csodás érzésre kelek fel, hogy kialudtam magamat. A végén még igaza lesz anyunak, aki egyfolytában arról győzköd, hogy ne siessek annyira haza és addig élvezzem ki a nyugalmat, amíg itt vagyok, és megtehetem. Tény, hogy ha hazamegyünk, ott nem lesz ki éjszakánként etesse a kisfiút. Meg mivel a leányzó sem egy szobanövény típusú gyerek, biztosan ő sem fog nyugton hagyni.
Egy koraszülés története – császár utáni 6. nap
Azt kell, hogy mondjam, hogy a hónapját nem tudom annak, mikor aludtam ennyit és ilyen jól, mint ma. Teljesen szürreális, hogy mindezt egy kórházban tapasztalom meg.
Egy koraszülés története – császár utáni 5. nap
A szokásos hajnali ébresztő most sem esik jól. Főleg, hogy teljesen felébredek rá, hiszen nem csak nálam jár az éjszakás nővérke, hanem a másik két lányhoz is oda kell mennie. Az egyik ugye ráadásul cukros is, szóval vele jóval több dolog van. Sebaj, úgy vagyok vele, hogy ez volt az első és az utolsó éjszakám társaságban, kibírom már fél lábon is.
Egy koraszülés története – császár utáni 4. nap
Napok óta végre először nem úgy kelek, hogy fáradtabbnak érezném magamat, mint amikor lefeküdtem. Kis túlzással élve végig aludtam az éjszakát, és határozottan jobban érzem magamat mind testileg, mind lelkileg. Persze a fekvésből már kezd baromira elegem lenni. Főleg, hogy még mindig nem nagyon bírok a háton fekvésen kívül máshogy helyezkedni. Illetve továbbra is nagyon fel kell pócolnom a fejemet, különben jön a savam. Szerencsére maga a vágásom továbbra sem húzódik, gondolom a varratok még nem feszülnek.
