Mi anyák, mindannyian mások vagyunk. Épp úgy, ahogyan a gyermekeink sem egyformák. Mégis egy dologban hasonlítunk. Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor szemünk fénye közösségbe kerül. És ez bizony mind nekünk, szülőknek, mind a gyerekünknek óriási változás. És nem éppen könnyű. Pont emiatt úgy döntöttem, elmesélem nálunk hogy zajlott a bölcsödei beszoktatás a kisfiammal.
(tovább…)
Mi anyák, mindannyian mások vagyunk. Épp úgy, ahogyan a gyermekeink sem egyformák. Mégis egy dologban hasonlítunk. Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor szemünk fénye közösségbe kerül. És ez bizony mind nekünk, szülőknek, mind a gyerekünknek óriási változás. És nem éppen könnyű. Pont emiatt úgy döntöttem, elmesélem nálunk hogy zajlott a bölcsödei beszoktatás a kisfiammal.
(tovább…)
Napok, sőt hetek óta szomorkás egy kicsit a hangulatom, hiszen egyre csak közeledett a mai nap: az utolsó bölcsis napunk. Nem tudom más anyák is ilyen szintű lelki kérdést csinálnak-e belőle, mint én, de bevallom őszintén, ott van a gombóc a torkomban, ha arra gondolok, hogy délután végső búcsút intünk magának a bölcsinek, és még inkább a kedvenc gondozónéninknek.
(tovább…)
Nem vagyok egy minden apróságon felhördülő típus, de ma ledobta az agyam a láncot. Hihetetlen, hogy még mindig a csapból is az folyik, hogy szüljél gyereket; a családok évét írjuk állítólag már évek óta, de mégis úgy érzem, hogy szülőként, még inkább anyaként, teljesen el vagyok lehetetlenítve.
Azt hiszem kimondhatom, hogy K. beszokott a bölcsibe 😊 Lehet segített az is, hogy az elmúlt napokban inkább az apja vitte be, és nem kellett anyának előadnia a „nemakarokbölcsibemenni” című műsorszámot.
