Hullanak a levelek, reggel már látszik a lehelet, amikor útra kelünk az oviba, egyre korábban sötétedik délutánonként és szép lassan elcsendesül minden a természetben is. Beköszöntött már a november is, és talán mostanra elmondhatom azt, hogy köszönöm, azt hiszem végre beszokott a kislány is az óvodába.
(tovább…)
Hihetetlen, de már el is múlt a szeptember. Igaz, ovi szempontból ez számunkra amúgy is rövidke hónap volt, hiszen 7-én kezdtük az ovit, majd sajnos egy hét után egy kis náthával itthon ragadtunk napokra, de egyelőre még nem merem kijelenteni azt, hogy beszokott a kislány az óvodába. Pedig nagyon bíztam benne, hogy októberre már pontot tehetek erre a kérdésre, de úgy néz ki, ez még várat magára egy picikét.
(tovább…)
Vártam is, meg nem is, féltem is tőle, meg nem is, de hát mindez nem számít, hiszen a szeptember olyan hirtelen itt termett, hogy én csak pislogni tudtam, és máris óvodás nagylány lett az én kislányomból.
(tovább…)
Vártam is, meg nem is, féltem is tőle, meg nem is, de hát mindez nem számít, hiszen a szeptember olyan hirtelen itt termett, hogy én csak pislogni tudtam, és máris óvodás nagylány lett az én kislányomból.
(tovább…)
Vártam is, meg nem is, féltem is tőle, meg nem is, de hát mindez nem számít, hiszen a szeptember olyan hirtelen itt termett, hogy én csak pislogni tudtam, és máris óvodás nagylány lett az én kislányomból.
(tovább…)
