Vártam is, meg nem is, féltem is tőle, meg nem is, de hát mindez nem számít, hiszen a szeptember olyan hirtelen itt termett, hogy én csak pislogni tudtam, és máris óvodás nagylány lett az én kislányomból.

Legutóbbi írásomban (ha nem olvastad volna, kattints ide!) ott fejeztem be az oviba való beszokásunk történetét, hogy a negyedik napon végre bent alhatott a kislány. Mivel egy rossz alvó gyerekről beszélünk, így nem is csodálkoztam azon, hogy az óvónéni elmondása szerint a kislány nehezen aludt el, rosszul is, és keveset is aludt, ráadásul ezek után sírva kelt fel, mert hiányoztam neki.

Így abban maradtunk M. nénivel, hogy pénteken is inkább menjünk érte 3 órára, hogy ott legyek felkelés után.

Szerencsére másnap reggel K-ben nyoma sem volt ódzkodásnak, megbeszéltük vele, hogy alvás után megint megyünk érte, és próbáljon meg gyorsan elaludni, és egy nagyot pihenni.

Folyik az orra a gyereknek

Mivel úgy alakult az életünk, hogy én már egy 1 óra magasságában láttam, hogy Apának egyedül kell mennie a gyerekért, így messengeren ráírtam az óvónénire, hogy ma a férjemre számítson. Ő megköszönte a tájékoztatást, majd visszaírta, hogy sajnos K. aznap elég sokat tüsszögött és folyt is az orra. Megmondom őszintén, hogy meg voltam ezen lepődve, elképzelni nem tudtam, hogy itt mennyi számít soknak, hiszen reggel a legapróbb jelét sem tapasztaltam annak, hogy náthás lenne a kislány. Így bíztam benne, hogy valami csak belement az orrába, és nem firtattam tovább a kérdést.

No, természetesen Apa írt délután, hogy úgy bocsájtották K-t haza, hogy kedden orvosi igazolással vihetjük csak őt óvodába az orrfolyás miatt.

Ekkor még nem is voltam annyira ideges, hiszen nekünk is alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy csakis teljesen egészséges, tünetmentes gyereket lehet oviba vinni, de azért kíváncsian vártam haza a gyereket, hogy lássam, mégis mennyire folyik az orra, ami miatt már csakis orvosi igazolással engedik őt újra menni.

Tényleg taknyos…

Végül sajnos tapasztaltam én is, hogy valóban folyik a gyerek orra, és a korábbi betegségek lefolyása alapján kétféle kimenetelre készítettem a lelkemet. Vagy folydogál majd a gyerek orra egy-két napig, és hétfőn már makk egészségesen vihetem őt az orvoshoz, vagy pedig hamarosan elkezd majd köhögni, ami a kruppja révén jópár napig eltart majd, akkor pedig cseszhetem a keddi óvoda kezdést.

Nos, végül is egy harmadik végkimenetel lett, a kislány orra még hétfőn is folyt, bár nem vészes mértékben, ráadásul maradt ez az áttetsző, könnyen kifújható, náthaszerű orrfolyás.

Az egyre súlyosbodó covid-helyzet miatt sok ismerőstől hallottam, hogy gyakorlatilag a gyerekorvosok áttértek távgyógyításra, és nem fogadják a gyerekeket személyesen akkor sem, ha odaviszed őket a rendelőbe. Így gondoltam inkább megpróbálok először telefonon tájékozódni.

A gyerekorvost nem lehet elérni

Több, mint két órán keresztül hívogattam a rendelőt, de folyamatosan foglaltat jelzett, és mivel közeledett a rendelési idő vége, így jobb ötletem nem lévén, felhívtam a védőnőt, hogy legalább valakitől valamiféle tájékoztatást kapjak. Szerencsére ő elsőre felvette a mobilját. Elmeséltem neki, hogy miért is keresem, de sajnos ő is csak megerősíteni tudta a korábban hallott szóbeszédeket. Kérte, hogy valóban ne vigyem oda a gyereket az orvoshoz, türelmesen hívjam a doktort, előbb-utóbb biztosan fel fogják venni a telefont. Ja, és a protokoll szerint minimum 10 napig nem fogok orvosi igazolást kapni arról, hogy visszatérhet a gyerekem a közösségbe.

Ekkor már kezdtem egy picit elveszíteni a türelmemet és visszakérdeztem, hogy ez most komoly, hogy néhány napig náthás a gyerekem, de otthon kell őt tartanom két hétig? A védőnő azt mondta, hogy ezt az orvossal próbáljam megbeszélni, de jelenleg ilyen ajánlásokat kaptak.

Miközben újra tárcsázni kezdtem a rendelő telefonszámát, gyorsan visszagondoltam arra, hogy az elmúlt ősztől a késő tavaszig tartó időszakban vajon hány olyan nap volt, amikor nem köhintett, tüsszentett, fújta a gyerekem egyszer sem az orrát,.És elkezdtem rettegni, hogy ha tényleg minden egyes orrfolyás után a gyereket két hétig nem lehet oviba vinni, arról nem is beszélve, hogy orvosi igazolás kell, akkor vajon hány héten belül fog összeomlani az egész orvosi rendszer, és mennyi időn belül fognak kiürülni az óvodák.

Amikor az asszisztens távgyógyít

A századik próbálkozásomra végre kicsöngött a telefon, és az asszisztens fáradt hangja szólt bele.

Gyorsan elmeséltem neki, hogy mi a helyzet a kislánnyal, ő pedig közölte, hogy milyen jó, hogy nem vittem oda a gyereket. Hogy nem is érti, minden óviban, iskolában, illetékes helyen ki van írva, hogy nem fogadnak személyesen betegeket, mégis tele van a rendelő. Ráadásul reggel óta telefonon is tartják a frontot és nem tudják, hogy ezt így meddig lehet csinálni, főleg, ha majd bejön az igazi betegség-szezon. Legnagyobb döbbenetemre közölte, hogy még az áttetsző orrfolyást, és amúgy is, bármit, covid-gyanús esetnek kell tekinteniük. Megkért, hogy zárkózzunk be, még az utcára se nagyon menjünk ki, a bevásárlást is maximum egy fő intézze, és ha bármiféle tünetet észlelünk magunkon, vagy ha a gyerek állapota rosszabbodna, akkor azonnal szóljunk vissza. Amúgy viszont tíz-tízenkét nap múlva telefononáljak, és akkor majd eldöntik, hogy kiadják-e K-nek az egészséges igazolást, vagy sem.

Agyvérzés közeli állapot

Őszinte leszek, agyvérzés közeli állapotban voltam. Én tényleg úgy gondolom, hogy mi az elmúlt félévben betartottunk minden előírást. Nem mentünk nyaralgatni, sem külföldre, de még a Balatonra sem. Nem járunk olyan helyekre, ahol tömegek zsúfolódnak össze, nem használjuk a tömegközlekedést, kevés emberrel tartjuk a személyes kapcsolatot, és egy héten egyszer megyünk vásárolni. Cserébe mindezért, csak ahhoz az egyhez ragaszkodnék, hogy a gyerekem gyerekhez méltó életet éljen, és napi ötszöri orrfolyás miatt ne kelljen őt itthon tartani. Főleg egy olyan tünettel, ami állítólag nem is covid-gyanús.

És amúgy is, ha már ennyire meg akarjuk védeni a gazdaságot, a munkahelyeket és a normális életet, akkor miért nem adtak többezer tesztet az orvosoknak, és miért nem tesztelik le minden tüsszentés után a gyerekeket ahelyett, hogy két hét önkéntes karanténra ösztökélik a családokat.

És nekünk szerencsénk van, hogy jelenleg olyan élethelyzetben vagyunk, hogy minden következmény nélkül itthon tudjuk tartani a gyereket. De mi lesz a legtöbb nővel? Meddig fogják a munkahelyek tolerálni azt, hogy anyuka egyfolytában táppénzen van, mert a gyereket haza kell küldeni az intézményekből a legapróbb tünetre, a háziorvosok pedig nem engedhetik vissza őket két hétig?

Így akarjuk megvédeni a családokat? Hiszen a gyerekes nők nagy része előbb-utóbb menesztve lesz, mert az elmúlt félévben kirúgott rengeteg emberből bőven tudják majd őket pótolni olyanokkal, akiknek már nincsen kisgyerekük, ergo megbízható munkaerőnek számítanak.

Van megoldás?

Amíg teltek itthon a napok, sokat agyaltam ezeken a kérdéseken, bár persze előrébb nem jutottam. Sőt, mindennapossá váltak az ilyen történetek a környezetemben.

A kislánynak szerencsére napról napra kevesebbet folyt az orra, egyéb tünetek sem jelentkeztek sem nála, sem nálunk Apával, bár teszem hozzá, hogy egyre nehezebb volt itthon a gyerekkel, aki 120 %-on pörgött, hiszen semmi baja nem volt.

Ami jó hír, hogy az online megtartott szülői értekezleten elhangzott, hogy mivel egyre több szülő panaszolta, hogy a gyermekorvosok valóban egy-két napos enyhe orrfolyás után sem engedik vissza két hétnél korábban a gyerekeket, így ők úgy döntöttek, hogy ha semmi más tünet nem volt, csak az áttetsző orrfolyás, akkor szülői nyilatkozattal vissza lehet vinni a teljesen tünetmentes gyerekeket a közösségbe.

Mivel a kislánynak már napok óta nem folyik az orra, így úgy tervezem, hogy bő egy hét kihagyás után ezzel a szülői nyilatkozattal kedden már be tudom őt vinni (hétfőn más dolgunk lévén amúgy sem vittem volna), és csak remélni merem, hogy most nem egy hétig fog óvodába járni a gyerek.

Drukkoljatok!

A folytatást pedig ide kattintva tudjátok elolvasni.

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂

Kitűzés a Pinteresten

Megosztom

Oszd meg a barátaiddal a bejegyzést