Mint minden szülő, én is sokszor teszem fel magamnak a kérdést, hogy vajon elég jól csinálom-e ezt az egész anyaság dolgot, és hogy vajon a való életre nevelem-e a saját lányomat. Nagyon vicces, de amíg nem voltam anya, sokkal tisztább (és persze kevésbé reális) kép élt a fejemben arról, hogy miképp is kell JÓL gyereket nevelni. Azóta pedig itt van a lassan hároméves lányom, és én még mindig sokszor úgy érzem, hogy több kérdés van bennem, mint válasz.
Alapvetően semmi gondom nincsen a demokrácia intézményével. Viszont azzal, hogy sokan miképp értelmezik ezt, azzal annál inkább. Egyre inkább azt veszem észre, hogy sokak szemében a demokrácia azt jelenti, azt csinálnak, amit akarnak. Hogy csakis az ő érdekeik számítanak, tekintet nélkül arra, ez másoknak mennyire zavaró, vagy éppen káros. Hogy rengetegen vannak, akik azt gondolják, rájuk a szabályok nem vonatkoznak, és hogy senki nem szólhat bele abba, ők mit csinálnak. Magyarán élvezik a jogaikat, de a kötelezettségeikről megfeledkeznek. És ami a legrosszabb, azt tapasztalom, hogy ez a gyereknevelésben is egyre nagyobb probléma.
(tovább…)
Sosem gondoltam azt, hogy gyereket nevelni sétagalopp. De laikusként azt hittem, hogy vannak bizonyos fogóckodók, amiket, ha következetesen betartasz, akkor megkönnyítheted a magad, és a gyermeked dolgát is. Sok esetben ám siker koronázza az erőfeszítésemet, de azt veszem észre, hogy nálunk a klasszikus büntetési módszerek semmit nem érnek.
Mint azt sokan tudjátok, nem vagyok egy ősanya típus. Magára az anyaságra mindig is úgy tekintettem, hogy ez egy rohadt kemény meló lehet, miközben nem lehetsz önző és lusta, és egy kicsi életért tartozol majd felelősséggel, a szó minden értelmében. Nem is fűlött a fogam hozzá jó sokáig, hogy így éljek. Aztán amikor mégis anya lettem, úgy döntöttem, hogy ha már feladom korábbi, egyszerű és könnyű életemet, legalább az elveimből nem engedek. Többé-kevésbé sikerült is.
(tovább…)
A kapcsolatom a technológiával mondhatni nem szokványos. Egyszerre gyűlölöm és imádom, függök tőle és megvetem, de egy biztos; a mindennapjaim részévé vált.
