Segítség! Visszafejlődik a gyerekem
Amióta gyerekem van, az a bizonyos mondás, miszerint „Két lépést előre, egyet hátra”, egészen új értelmet nyert. Sőt, sokszor át is fogalmaztam magamban ezt úgy, hogy „Egy lépést előre, kettőt hátra”. És bármennyire is tudom, hogy egy teljesen természetes, a gyerekek fejlődési és életszakaszaival, életeseményeivel együtt járó jelenségről van szó, attól még baromira idegesítő a dolog.
Biztos, hogy minden csak nevelés kérdése?
Tudjátok, amíg a saját bőrömön nem tapasztaltam meg azt, hogy milyen is igazából anyának lenni, és gyereket nevelni, nekem szent meggyőződésem volt, hogy az esetek 95 %-ban egy gyerek azért nem tud viselkedni, mert a szülei nem nevelték meg. És bár erre most is látok szép számmal példát, rá kellett döbbennem a saját anyaságom által, hogy bizony a dolgok nem mindig feketék, vagy fehérek.
(tovább…)
Vajon jól nevelem-e a lányomat? 2. rész
Mint minden szülő, én is sokszor teszem fel magamnak a kérdést, hogy vajon elég jól csinálom-e ezt az egész anyaság dolgot, és hogy vajon a való életre nevelem-e a saját lányomat. Nagyon vicces, de amíg nem voltam anya, sokkal tisztább (és persze kevésbé reális) kép élt a fejemben arról, hogy miképp is kell JÓL gyereket nevelni. Azóta pedig itt van a lassan hároméves lányom, és én még mindig sokszor úgy érzem, hogy több kérdés van bennem, mint válasz.
Valaki szemében úgyis rossz anya vagy
Azt hiszem, hogy anyának lenni az egyik legkeményebb meló a világon.
És most nem csak arra gondolok, amikor még pici a baba, és te hulla fáradtan, az álmosságtól és kimerültségtől majdnem összeesve ringatod a gyereket órákon át hajnalban, és nem is arra, amikor a hisztikorszakba lépő, addig angyalként viselkedő gyermeked teljesen kifordul önmagából. Pedig tudjuk jól, hogy ezek már önmagukban is elég megterhelő dolgok.
