Az én követőim többnyire 25-40 év közötti nők, akik hulla fáradtak, mert van egy, vagy éppen több gyerekük, és jelenleg is macinaciban tolják otthon a home office-t, vagy éppen még gyesen vannak (a macinaci ekkor néhány büfi folttal van tarkítva).
Ti, akik már követitek az írásaimat egy ideje, talán emlékeztek rá, hogy milyen reményekkel vágtam bele 2020-ba. Tele voltam energiákkal és tervekkel, és zsigeri szinten éreztem azt, hogy ez az év a lehetőségek tárháza lesz, valami kezdete egy új, boldogabb, kiegyensúlyozottabb életnek.
Home office gyerekfelügyelettel megspékelve. Valljuk be, nem éppen erről álmodoztunk. De az a jó bennünk, nőkben, hogy mindent kibírunk! És sok esetben még a humorunkat is meg tudjuk őrizni.
Lassan 4 hónapja, hogy útjára indult az Azanyja oldal, de még nem írtam arról hosszasabban, hogy miért is kezdtem el írni, hogy milyen külső és belső motivációim voltak, vannak azzal kapcsolatban, hogy bár nem a saját nevem alatt futva (hogy ez miért van így, arra is ki fogok térni), de mégis megosszam országgal-világgal a gondolataimat.
(tovább…)
Egyre több helyről kapom meg a kérdést, hogy tudom-e már, hogy mit fogok kezdeni magammal munka téren. A válaszom az, hogy nem, nem tudom, de a zsigereimben érzem, hogy ez egy rohadt jó év lesz.
