Az én követőim többnyire 25-40 év közötti nők, akik hulla fáradtak, mert van egy, vagy éppen több gyerekük, és jelenleg is macinaciban tolják otthon a home office-t, vagy éppen még gyesen vannak (a macinaci ekkor néhány büfi folttal van tarkítva).

Általánosságban elmondható, hogy rohadtul elegük van a folyamatos fáradtságból, az állandó gyerekzsivalyból, és abból, hogy sosem hallják a gondolataikat.

De persze sosem cserélnék el ezt az állapotot, hiszen imádják a gyereküket (közben gyakran gondolnak arra, hogy ezt a szitut hívják-e skizofréniának???).

Legfőbb vágyuk, hogy egyedül ihassák meg reggel a kávéjukat, amíg a férjük törődik a gyerekkel, és hogy olvashassanak más anya sorsáról, gondolatairól is, aki hasonló cipőben jár, mint ők.

Ez azért is jó, mert egyrészt tudják, hogy nincsenek egyedül a szívással (ha megdöglött a lovam, dögöljön meg a másé is szindróma), másrészt látják, hogy más is túléli az anyaságot csak némi (ön)irónia kell hozzá, harmadrészt olvashatnak néha mást is, mint a gyerektopik.

A vécén ülve rákattintanak az https://azanyja.hu/ oldalra, fél perc múlva pedig már a sírógörccsel küzdenek, hogy egy nyamvadt írást nem tudnak tőlem elolvasni, mert a büdös kölyök a wc-re is megy utánuk.

Szabadidejük sosincs, kedvenc ételük a gyerek által a tányéron (asztalon, földön) hagyott szétnyammogott, átnyálazott maradék.

Hűséges olvasók ők, mert értékelik, hogy néha (sokszor) megkérdezem tőlük, hogy hogy vannak, reagálok nekik minden mondatukra és sosem ítélkezem felettük.

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂