Sosem felejtem el gyerekkoromban mennyire boldog voltam, amikor december 6-a reggelén sok más kisebb-nagyobb ajándék mellett megtaláltam a csokival töltött adventi naptáramat a csizmám mellé állítva. És igen, a bátyámmal ellentétben én kibírtam, hogy minden nap csak egy ablakot nyissak ki. Bár természetesen Mikulás napja volt a kedvencem, hiszen aznap hat szem csokit is befalhattam, bepótolandó az elmúlt napok ablakainak a kinyitását.
(tovább…)
Bevallom őszintén, sohasem szerettem a gyümölcskenyeret. Egészen addig, amíg nem kóstoltam a sajátomat. Eléggé macerás, viszonylag sok ideig tart elkészíteni, de össze nem lehet hasonlítani a bolti verzióval. Ha jót akartok, csakis minőségi aszalványokkal dolgoztok, én egyszer szaladtam bele, hogy nem a megszokott márkát vettem, hát nem is lett a legjobb.
(tovább…)
Emlékszem évekkel ezelőtt, ha valaki szelektíven gyűjtötte a szemetet, az furcsa embernek számított, hiszen „minek bajlódni a szétválasztásával, amikor jön a szemeteskocsi, és úgyis egybe önti össze a korábban szétválasztott szemetet”. Szerencsére ma már a legtöbb háztartásban is rájöttek, hogy mekkora jelentősége van a környezettudatosságnak, és azt tapasztalom, hogy az emberek nagy része ki is veszi a részét ebből, lehetőségeihez mérten.
(tovább…)Én: K., szeretnéd kifesteni a karácsonyfát? (kifestős fajáték)
K.: Igen!
Én: És szeretnél közben karácsonyi dalokat hallgatni?
K.: Igen!
Én: Akkor kérd meg apádat, hogy kapcsolja be a zenéket!
K. az apjának: Szeretnék karácsonyfát hallgatni!
Azanyja
Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂
A minap elmentünk vásárolni a férjemmel a közeli bevásárlóközpontba. Alighogy kiszálltunk az autóból, szinte azonnal ott termett egy toprongyos, hajléktalannak tűnő férfi, és kérte, hogy a KARÁCSONY KÖZELEDTÉRE gondolva támogassuk az általa képviselt XY alapítványt, és adjunk neki PÉNZT.
