Lehet szeretni, lehet utálni, de bizony a halloween ünnepe már itt kopogtat az ablakunk alatt. És mivel én személy szerint kifejezetten szeretem ezt az ünnepet, nálunk a lakás és a kert már tökökkel van feldíszítve, találhatunk néhány pókhálót is a falakon, illetve szalma boszorkányok, egyéb „rémségek” és lámpások díszítik a szobákat.
Azt hiszem kevés megosztóbb időszaka van az évnek, mint ilyenkor, amikor közeledik halloween ünnepe. És míg évről évre, kis hazánkban is egyre több helyen láthatóak a boltok polcain a különféle jelmezek, díszek és kiegészítők, míg sok ház ablakát vagy kertjét világítják be a faragott tökök, vagy éppen lámpásokkal felvonuló gyerekseregbe botolhatunk úton-útfélen, addig sokak szemében ez az egész „Amerika-majmolás” egyfajta szentségtörésnek számít, hiszen „Magyarországon nincsen halloween, nálunk mindenszentek van!”.
Tudom, hogy sokak szemében a halloween nem ünnep, sőt, sokan egyenesen károsnak tartják azt, hogy itthon is egyre többen faragnak tököt, bújnak jelmezbe, és mennek a gyerekek csokit gyűjteni.
Én személy szerint azoknak a táborát erősítem, akik azt gondolják, hogy semmi tiszteletlenség nincsen abban, ha megünnepeljük mindenszentek előestjét, és hogy ne csokival tömjem a kislányt ez alkalomból, nálunk egy kis túrós-krumplis pogácsa került az asztalra már most, halloween köntösbe csomagolva.
Mára is terveztem egy kis ünnepi készülődést. Még amikor K. kisebb volt és az üveges bébiételek is a mindennapjaink részét képezték, eltettem egy csomó üveget, jó lesz az még valamire felkiáltással.
És hurrá, elérkeztünk az egyik kedvenc időszakomhoz, közeledik a Halloween. Talán ez az egyetlen dolog, ami kárpótolni tud az óra átállítás miatt bekövetkezett letargikusabb hangulatomért. Most még az ősz is ehhez igazítva mutatta meg a borongósabb arcát, így tényleg a legjobbkor jön az ünnep, hogy egy kicsit mókázzunk, akár már egy 2 éves gyerekkel együtt.
