Mint minden szülő, én is sokszor teszem fel magamnak a kérdést, hogy vajon elég jól csinálom-e ezt az egész anyaság dolgot, és hogy vajon a való életre nevelem-e a saját lányomat. Nagyon vicces, de amíg nem voltam anya, sokkal tisztább (és persze kevésbé reális) kép élt a fejemben arról, hogy miképp is kell JÓL gyereket nevelni. Azóta pedig itt van a lassan hároméves lányom, és én még mindig sokszor úgy érzem, hogy több kérdés van bennem, mint válasz.
Kocsiban ülve is bölcselkedik már a kislány:
Alapvetően semmi gondom nincsen a demokrácia intézményével. Viszont azzal, hogy sokan miképp értelmezik ezt, azzal annál inkább. Egyre inkább azt veszem észre, hogy sokak szemében a demokrácia azt jelenti, azt csinálnak, amit akarnak. Hogy csakis az ő érdekeik számítanak, tekintet nélkül arra, ez másoknak mennyire zavaró, vagy éppen káros. Hogy rengetegen vannak, akik azt gondolják, rájuk a szabályok nem vonatkoznak, és hogy senki nem szólhat bele abba, ők mit csinálnak. Magyarán élvezik a jogaikat, de a kötelezettségeikről megfeledkeznek. És ami a legrosszabb, azt tapasztalom, hogy ez a gyereknevelésben is egyre nagyobb probléma.
(tovább…)Van, hogy a gyerek elmélkedik…
Azt hiszem, hogy ez sokunknak ismerős szöveg lesz, és mutatja azt is,
hogy milyen bölcsek a gyerekek.
