Sosem felejtem el gyerekkoromban mennyire boldog voltam, amikor december 6-a reggelén sok más kisebb-nagyobb ajándék mellett megtaláltam a csokival töltött adventi naptáramat a csizmám mellé állítva. És igen, a bátyámmal ellentétben én kibírtam, hogy minden nap csak egy ablakot nyissak ki. Bár természetesen Mikulás napja volt a kedvencem, hiszen aznap hat szem csokit is befalhattam, bepótolandó az elmúlt napok ablakainak a kinyitását.
(tovább…)
Amióta gyerekem van, az a bizonyos mondás, miszerint „Két lépést előre, egyet hátra”, egészen új értelmet nyert. Sőt, sokszor át is fogalmaztam magamban ezt úgy, hogy „Egy lépést előre, kettőt hátra”. És bármennyire is tudom, hogy egy teljesen természetes, a gyerekek fejlődési és életszakaszaival, életeseményeivel együtt járó jelenségről van szó, attól még baromira idegesítő a dolog.
Hullanak a levelek, reggel már látszik a lehelet, amikor útra kelünk az oviba, egyre korábban sötétedik délutánonként és szép lassan elcsendesül minden a természetben is. Beköszöntött már a november is, és talán mostanra elmondhatom azt, hogy köszönöm, azt hiszem végre beszokott a kislány is az óvodába.
(tovább…)
Tudjátok, amíg a saját bőrömön nem tapasztaltam meg azt, hogy milyen is igazából anyának lenni, és gyereket nevelni, nekem szent meggyőződésem volt, hogy az esetek 95 %-ban egy gyerek azért nem tud viselkedni, mert a szülei nem nevelték meg. És bár erre most is látok szép számmal példát, rá kellett döbbennem a saját anyaságom által, hogy bizony a dolgok nem mindig feketék, vagy fehérek.
(tovább…)
Végleg beköszöntött az ősz, egyre többször szorulunk be a lakásba a hideg és esős idő miatt, ráadásul napról napra korábban sötétedik.
De van egy jó hírem is: az ilyenkor a természetben található színkavalkádot és hangulatot pár perc alatt az otthonunkba varázsolhatjuk, és még a gyerek is élvezni fogja, ha segíthet elkészíteni az alábbi egyszerű, filléres dekorációkat.
(tovább…)
