Pukiztam…
A kislány fingik egy írtózatosat, nagyon röhög, Apa arca ragyog a büszkeségtől… 🤬
A kislány fingik egy írtózatosat, nagyon röhög, Apa arca ragyog a büszkeségtől… 🤬
Nem vagyok egy minden apróságon felhördülő típus, de ma ledobta az agyam a láncot. Hihetetlen, hogy még mindig a csapból is az folyik, hogy szüljél gyereket; a családok évét írjuk állítólag már évek óta, de mégis úgy érzem, hogy szülőként, még inkább anyaként, teljesen el vagyok lehetetlenítve.
Kemény és tanulságos tíz napon vagyok túl. És bár örülök, hogy ma már hétfő van, és az egész családom elment itthonról, azt mondom, hogy nagyon örülök, hogy ennyi időt tudtam a lányommal együtt tölteni.
Mint azt már sokan tudjátok, nagy kedvenc nálunk a festés. Most egy kicsit feldobtuk az élményt, hogy ne csak mindig a szokásos, ecsetelős verziót készítsük.
(tovább…)Kislány éppen festeget…
Én: Apa, hajat kell festenem.
K.: De ezek tenyim festékek! (és mutat a festékeire)
Én: Jó, hidd el, nem a te festékeidet fogom használni.
K.: Jó, mert tenyim festékek!
Apa: K! Enyém! Nem tenyim, hanem enyém!
K.: De nem azt mondom enyém, azt mondom tenyim!
Apa: Jó, de mi a különbség?
K.: Hát nem hallod? Nem azt mondom enyém, azt mondom tenyim!
Ki érti ezeket a gyerekeket?
Azanyja
Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂