A minap pont a családom fejéhez vágtam, hogy én egy olyan béketűrő, nyugodt ember voltam pár évvel ezelőttig, hogy ha valaki meghallotta, hogy felemelem a hangomat, már azt hitte ég a ház.
Ma pedig már ott tartok, hogy szinte nem telik el úgy nap, hogy ne kiabálnék, vagy ne idegeskednék valamin.
Hogy hova lett a régi, híres béketűrésem?
Egyszerű a válasz: gyerekem lett, és ezáltal az egész életem a feje tetejére állt.
A legutóbb megjelent írásom, nagyon sok olvasót késztetett arra, hogy reagáljon az ott leírtakra. Kaptam hideget-meleget. Volt, aki hiánypótlóként jellemezte a cikket, volt, akit teljesen felháborított az írás. Volt, aki teljesen azonosulni tudott az olvasottakkal, és volt, aki számonkérte rajtam, hogy egy ilyen ember minek szült gyereket.
(tovább…)
Mostanában valamiért gyakran eszembe jut, hogy miképp éltem meg a lányom születését követő első időszakot. Lehetséges, hogy azért, mert sok barátnőm szülte most meg az első, vagy éppen többedig babáját. Így a velük való beszélgetések felidézik az emlékeket. Esetleg az az oka, hogy az agyam biológiai órája (igen az agyamé, nem a testemé vagy a lelkemé) elkezdett vészesen ketyegni. Idén betöltöm a harminchat éves kort és a saját magam által felállított szabályok szerint nem sok időm van eldönteni, hogy akarok-e még egy gyereket. Az ok nem is számít. A lényeg, hogy jönnek az emlékek és sok mindenre úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna.
(tovább…)Megfogadtam, hogy ha kamasz lesz a lányom, bosszút állok!
Fél 7-kor bemegyek majd hozzá hétvégente, teli torokból énekelni fogok a fülébe, kihúzom a kezéből a kedvenc alvósállatát, a jéghideg talpamat az ölébe nyomom majd, ráugrok a fejére, lekönyöklöm az orrát, majd közlöm, hogy felkelés, kakaót kérek!
Kihagytam valamit?
Azanyja
Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂
Korábban írtam arról, hogy milyen döbbenetes élményben volt részünk, amikor a kislány az egyik este a semmiből elkezdett sikoltozni, nem tudtuk megnyugtatni perceken át, végül az egész „roham” ahogy jött, úgy el is múlt. Ráadásul másnap a gyerek semmire sem emlékezett. Egymás után két éjszakánk is így telt, és akkor írták többen is, hogy nem túlreagálom a dolgot, ez bizony a pavor lesz.
(tovább…)
