A karácsonyi időszakban örömmel tapasztaltam, hogy nap végére a telefonom akkumulátora a szokásos 15-25 % helyett, 50-60 %-ot mutatott. A nagy jövés-menésben sok esetben a mobilom a táskám mélyén lapult, vagy még ha elől is volt, eszembe sem jutott rápillantani.
Hogy hiányzott-e a digitális világ?
Egészen addig, amíg rá nem néztem a telefonomra, azt kell, hogy mondjam, hogy NEM!
Emlékszem évekkel ezelőtt, ha valaki szelektíven gyűjtötte a szemetet, az furcsa embernek számított, hiszen „minek bajlódni a szétválasztásával, amikor jön a szemeteskocsi, és úgyis egybe önti össze a korábban szétválasztott szemetet”. Szerencsére ma már a legtöbb háztartásban is rájöttek, hogy mekkora jelentősége van a környezettudatosságnak, és azt tapasztalom, hogy az emberek nagy része ki is veszi a részét ebből, lehetőségeihez mérten.
(tovább…)
Azon kívül, hogy mára már számtalan jótékony hatását bizonyították be a kétnyelvű nevelésnek (pl. aktívabb agytevékenység, nagyobb kreativitás, jobb problémamegoldó képesség…), vannak különleges hozadékai is ennek a fajta nevelésnek. Például az, hogy a mindennapjaink részévé válik egy esetleg tőlünk egészen különböző kultúra, ami által a gyermekünk nyitottabb lesz, befogadóbbá válik. Ráadásul így decemberben még a Mikulással is kétszer találkozhat.
(tovább…)
Éveken át kerestük egy barátnőmmel a tökéletes mézeskalács receptjét. És nagyjából mire megtaláltuk, gyerekeink lettek. Sajnos ez azt is jelentette, hogy most már évek óta megszakadt az a hagyományunk, hogy egy decemberi napon, forralt borozás közben, órákon keresztül sütjük és díszítjük a mézeskalácsokat. Talán majd évek múlva visszatérünk erre a számomra kedves szokásunkhoz.
(tovább…)
Kétbalkezes vagyok. Nem kicsit, nagyon.
Éppen emiatt csapdahelyzetbe is kerültem, amikor úgy döntöttem, hogy a gyermeknevelésben zéró toleranciát hirdetek a képernyőkkel szemben.
