Nem vagyok egy minden apróságon felhördülő típus, de ma ledobta az agyam a láncot. Hihetetlen, hogy még mindig a csapból is az folyik, hogy szüljél gyereket; a családok évét írjuk állítólag már évek óta, de mégis úgy érzem, hogy szülőként, még inkább anyaként, teljesen el vagyok lehetetlenítve.
Jócskán benne vagyunk a januárban és ha a statisztikák nem csalnak, az emberek nagy része már belebukott az újévi fogadalmába. Február közepére pedig a fogadalmat tevők 85 %-a már nem is fog rá emlékezni, és nem is fogja érdekelni, hogy miket ígért meg az új év(tized) hajnalán.
(tovább…)
Így januárra megérkeztek a tél első hideg napjai. Ilyenkor sok szülőben felmerülhet a kérdés, hogy a hideg miatt kimerészkedjenek-e a levegőre sétálni a kisgyerekükkel. Most nem térnék ki arra, hogy egy újszülöttet hány napos kortól, mennyi időre szabad kivinni. Úgy gondolom, ezt minden szülőnek elmondja a védőnője. Inkább a bölcsis, óvodás korosztály igényeiről szeretnék most mesélni nektek.
(tovább…)
Sokat hallom barátnőimtől, hogy mennyire rosszul esik nekik, hogy egész nap ők vannak a gyerekkel, csinálják a szokásos, mindennapi teendőket (értsd: megszakadnak, hogy a háziasszonyi teendőkkel is végezzenek), szívüket-lelküket kiteszik, hogy mindenkinek megfeleljenek, közben a gyerek ugráltatja őket egész nap, és akkor hazajön APA, az ISTEN, és onnantól ANYA megszűnik létezni a gyerek számára..
(tovább…)
Egy anyuka társunk írt rám a napokban. Azt kérdezte, hogy nálam szakadt-e már el valaha a cérna a folyamatos gyereksírástól, mert ő legutóbb idegében már nem tudott mást csinálni, csak fogni a gyereket és rázni, hogy hallgasson már el.
A válaszom az, hogy persze! Főleg az első időszakbanm mondhatni mindennapos volt, hogy majd’ beleőrültem a folyamatos gyereksírásba. De egy dologra vigyáztam! SOHASEM ráztam meg a gyereket. És te se tedd!
(tovább…)
Túl vagyok az 1 napos önkéntes digitális detox kihívásomon.
Hogy sikerrel teljesítettem-e? Azt mondom igen, sőt!
De kezdjük az elején.
