Egy anyuka társunk írt rám a napokban. Azt kérdezte, hogy nálam szakadt-e már el valaha a cérna a folyamatos gyereksírástól, mert ő legutóbb idegében már nem tudott mást csinálni, csak fogni a gyereket és rázni, hogy hallgasson már el.

A válaszom az, hogy persze! Főleg az első időszakbanm mondhatni mindennapos volt, hogy majd’ beleőrültem a folyamatos gyereksírásba. De egy dologra vigyáztam! SOHASEM ráztam meg a gyereket. És te se tedd!

 

Vannak a szerencsések

Vannak szerencsés anyukák, akiknek a babája egész nap mosolyogva gőgicsél az ágyacskájában. Sőt, még az éjszakákat is végigalussza pár napos kora óta. A mázlista anyáknak gőzük nincsen, hogy milyen az a hasfájós babasírás. Vagy hogy mennyire kínkeservesen tudnak bömbölni azok a kicsik, akiknek fájdalmas a fogzása.

És hát vannak gondolom sokan olyanok, mint én, akik egy nap átlagban hat-hét órát töltenek/töltöttek azzal, hogy próbálják megnyugtatni a sírós gyereket. De sajnos tényleg van olyan, amikor semmi nem segít, és tehetetlen vagy.

„Csak túl kell élni!”

Egy kedves barátnőm nekem mindig azt mondta, amikor panaszkodtam, hogy az első hónapokat TÚL KELL ÉLNI!

Volt, hogy azt hittem, hogy nekem ez nem fog sikerülni és nem tudom végigcsinálni.

Mivel nagyon aktív, cselekvő típusú ember vagyok, egyszerűen képtelen voltam mit kezdeni azzal a helyzettel, amit nem tudtam irányítani.

Sokszor csak álltam ott és éreztem, ahogy szó szerint megy föl a pumpa az agyamban. Mert a gyerek pelusa üres volt, a pocakja tele, fáradt sem volt, nem is fázott, és melege sem volt. És mégis csak üvöltött és sehogy nem akarta abbahagyni, hiába ringattam és énekeltem neki.

A két lépés távolság módszere

A férjem tanácsolta először azt, hogy tegyem be ilyenkor az ágyába, csukjam be az ajtót, és menjek ki a szobából, akár még a teraszra is levegőzni. Megtettem! Jól esett! De egyből jött a gondolat, hogy úristen, mi lesz, ha megfullad a gyerek a nagy bőgés közepette. A védőnő oszlatta el a kétségeimet. Azt mondta, hogy higgyem el, a gyerek a nagy sírás közepette is, az utolsó pillanatban mindig fog levegőt venni.

A válasza kicsit megnyugtatott, így egyre többször alkalmaztam ezt a technikát. De én olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy kamerán keresztül tudtam nézni, hogy valóban minden rendben van-e a gyerekkel. Azt nem mondom, hogy a kislány abbahagyta a sírást, azért, mert otthagytam. De én, az alatt a pár perc alatt össze tudtam magamat annyira szedni, hogy újra normális hangon tudtam a gyerekemhez szólni. Még ha sokszor csak pár perc erejéig is.

SOSE rázd meg a babát!

Amire viszont sokan figyelmeztettek, hogy még a legnagyobb idegembe se csináljam, az a gyerek megrázása volt. Egy néhány másodpercig tartó erősebb rázás már akár HALÁLT is okozhat az egy éven aluli gyerekeknél. Az orvostudomány fejlődésével, az MRI gépeknek köszönhetően fedezték fel azt, hogy milyen komoly következményei lehetnek a gyerek megrázásának. Sőt, nevet is adtak neki: megrázott baba szindróma.

Szóval tényleg, inkább hagyd egy-két percre magára a gyereket. Menj ki, hogy ne közvetlenül hallgasd a fülsüketítő gyereksírást, vágd a földhöz a párnát, csinálj száz felülést, bármit, csak ne rázd meg a babát.

És hidd el, túl fogod élni ezt a korszakot is!

Ha tetszett a cikk, like-old és oszd meg minél több helyen, hogy másokhoz is eljusson ez a fontos info.

Bővebben a megrázott baba szindrómáról itt tudtok olvasni:

http://valasz.hu/pr/a-megrazott-baba-szindroma-orvosi-szemmel-71200

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂