Mint általában sok mindenről, a gyereknevelésről is megvoltak a már-már kőbe vésett elveim, még azelőtt, hogy gyerekem lett volna. Emlékszem, amikor elméleti jelleggel beszélgettünk különböző társaságokban a gyerekekről, és kifejtettem egyes nézeteimet, sokszor csak legyintettek rám, hogy „na, ha anya leszel, majd engedsz az elveidből.”
(tovább…)
Örök klasszikus, hogy régen minden szebb volt, és jobb volt és könnyebb volt. Nos, hát gyereket nevelni úgy gondolom, hogy valóban egyszerűbb volt, mint manapság.
(tovább…)
A legutóbb megjelent írásom, nagyon sok olvasót késztetett arra, hogy reagáljon az ott leírtakra. Kaptam hideget-meleget. Volt, aki hiánypótlóként jellemezte a cikket, volt, akit teljesen felháborított az írás. Volt, aki teljesen azonosulni tudott az olvasottakkal, és volt, aki számonkérte rajtam, hogy egy ilyen ember minek szült gyereket.
(tovább…)
Meséltem anno, hogy a bölcsiben éppen három féle különböző betegség is kavarog. A mellett, hogy az influenza pont tetőzik, van egy jó kis felső légúti megbetegedéses nyavalya, és egy fosós-hányós betegség is. No, az én kislányom ez utóbbit nyalta be pár napja.
Mostanában valamiért gyakran eszembe jut, hogy miképp éltem meg a lányom születését követő első időszakot. Lehetséges, hogy azért, mert sok barátnőm szülte most meg az első, vagy éppen többedig babáját. Így a velük való beszélgetések felidézik az emlékeket. Esetleg az az oka, hogy az agyam biológiai órája (igen az agyamé, nem a testemé vagy a lelkemé) elkezdett vészesen ketyegni. Idén betöltöm a harminchat éves kort és a saját magam által felállított szabályok szerint nem sok időm van eldönteni, hogy akarok-e még egy gyereket. Az ok nem is számít. A lényeg, hogy jönnek az emlékek és sok mindenre úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna.
(tovább…)
Korábban írtam arról, hogy milyen döbbenetes élményben volt részünk, amikor a kislány az egyik este a semmiből elkezdett sikoltozni, nem tudtuk megnyugtatni perceken át, végül az egész „roham” ahogy jött, úgy el is múlt. Ráadásul másnap a gyerek semmire sem emlékezett. Egymás után két éjszakánk is így telt, és akkor írták többen is, hogy nem túlreagálom a dolgot, ez bizony a pavor lesz.
(tovább…)
