Egy koraszülés története – a műtét
Szergejre támaszkodva becsoszogok a műtőbe. Nem egy vidám látvány, olyan hidegséget tükröz minden, a színek, a csempék, ráadásul tényleg hűvös is van. Megborzongok.
Egy koraszülés története – a műtét előtti percek
Apa magamra hagy, hiszen le kell mennie az automatából szerezni apaszettet, illetve a kocsiból is fel kell, hogy hozza a cuccaimat. Egyedül maradok pár percre, és én megpróbálom összeszedni a gondolataimat, és helyrerázni a lelkivilágomat. Mit ne mondjak, annyira nem sikerül.
Egy koraszülés története – a vizsgálatok
Kinyílik a lift ajtaja a 9. emeleten, és engem abban a pillanatban elönt a nosztalgia. Három éve és 4 hónapja, szintén egy vasárnapi napon tárult elém ugyanez a látvány, és én akkor is hasonló félelmekkel léptem ki a lift ajtaján, talán azzal a különbséggel, hogy akkor sejtettem, hogy szülni érkezek, hiszen egyértelműen fájásaim voltak.
Egy koraszülés története – előzmények 2. rész
Arra riadok fel, hogy Apáék hazajönnek a sétából, és a kislány fut oda hozzám és lelkesen újságolja, hogy merre jártak, miket láttak. Nagyjából egy órát tudtam szunyókálni, végül is úgy vagyok vele, hogy ez is több, mint a semmi. Nem igazán merek megmozdulni, mert továbbra sem érzem a húzódást, de persze pisilnem kell, így pár perc múlva kénytelen vagyok feltápászkodni a kis komfortos kuckómból. Ahogy felállok, azonnal belémhasít a fájdalom.
Egy koraszülés története – előzmények 1. rész
Tik-tak-tik-tak-tik-tak.
Hallgatom a fürdőszobai óra halk kattogását. Nem bírok aludni. Hajnali fél négy van, és én ezen az éjszakán már legalább tizedjére megyek ki pisilni. Hetek óta ez van, de ez most valahogy olyan más, húzódik az egész méhem, és állandóvá kezd válni a vizelési ingerem. Azon gondolkozom, hogy mi a jó fene lehet ez az érzés.
