Egy koraszülés története – császár utáni 3. nap

Egy koraszülés története – császár utáni 3. nap

Azt hiszem, hogy sosem fogom megérteni azt, hogy egy kórházban miért kell az embereket hajnal ötkor kelteni. Főleg akkor, amikor annak semmi dolga. Persze, értem én, hogy úgy vannak leosztva a feladatok, hogy az éjszakásnak még körbe kell járnia, vérnyomást mérnie, egyéb rutin vizsgálatokat megcsinálnia. De a hajnali móka után most kifejezetten jól esett volna, ha nem ébresztenek fel. Így viszont legalább hajnalok hajnalán megtudom, hogy negatív lett a ct-m, és hogy a körülményekhez képest a vérképem sem mutat nagy eltéréseket.

(tovább…)

Egy koraszülés története – császár utáni 2. nap

Egy koraszülés története – császár utáni 2. nap

Bármennyire is ki vagyok merülve, és azt hittem végre alszok majd egy jót, mégis borzasztó éjszakám volt. Az ágy is baromira kényelmetlen, arról nem is beszélve, hogy mindenem fáj már. És nem csak a sebem, de a sok fekvéstől már a hátam is fáj, és a fejemet is baromira érzem. Évek óta nem tudok már huzamosabb ideig a hátamon feküdni a gerincem miatt, de most nincs más választásom, mert alig bírok mozogni, és iszonyatosan húzódik a sebem, ha nagy nehezen kiszenvedem magamat az oldalamra. Úgy ráadásul levegőt sem bírok venni a rohadt levegő beszorulása miatt. Szóval mit ne mondjak, alig aludtam valamit, és amikor nagy nehezen pár percre sikerült is elbóbiskolnom, akkor is szürreális rémlátomásaim voltak. Kicsit úgy érzem magamat, mint aki kezd becsavarodni…

(tovább…)

Egy koraszülés története – császár utáni 1. nap

Egy koraszülés története – császár utáni 1. nap

Gyorsan eltelik ez a pár óra ebben a félig éber, félig alvó állapotban. Az éjszaka folyamán többször jár nálam a nővérke, mindig van hozzám egy-két kedves szava, és nekem nagyon jól esik, ahogy törődik velem. Aztán eljön a hajnali öt óra, és megkérdezi, hogy érzek-e erőt magamban ahhoz, hogy megpróbáljak felállni. Mivel tudom, hogy császár után bármilyen nehéz is, de el kell kezdeni mozogni mielőbb, hogy könnyebben és előbb regenerálódjon a testünk, rábólintok. Pedig őszinte leszek, egy porcikám nem kívánja a felkelést. De a muszáj, az muszáj!

(tovább…)

Egy koraszülés története – 1. nap, az ébredés

Egy koraszülés története – 1. nap, az ébredés

A következő emlékképem a műtét után az, hogy egy távoli hang a nevemen szólítgat. Gőzöm nincs, hogy hol vagyok, az egész olyan, mintha álmodnék. A tudatom legmélyén motoszkál bennem egy gondolat, hogy nem akarok felébredni és szembenézni a valósággal, mert valami rossz történt. De mi is vajon? Nem tudok rájönni.

(tovább…)

Pin It on Pinterest