Fél órája ülök a klaviatúra előtt és nehezemre esik elkezdeni az írást. Annyi felé száguldoznak a gondolataim, és egyszerűen nem tudom sorrendbe rakni őket, nem áll össze a fejemben a kép, hogy hogyan is tudnék 2019-ről úgy beszámolni, hogy az egy kerek egész történet legyen.
Különösebben babonás nem vagyok, de így péntek 13-án eszembe jutott egy másik, számomra misztikus szám.
Már gyerekkoromban is felfigyeltem rá, hogy a hetes számnak, mint olyannak, mekkora jelentőséget tulajdonítanak és hogy sokkal többet használjuk ezt a számot, bármelyik másiknál.
Dühös vagyok, mert azt érzem, hogy mindent elölről kell kezdenem a nagy betűs életben azért, mert gyereket vállaltam.
Kicsit sokkhatás alatt vagyok. Visszamentünk a dokihoz és nagyon nem jó jövőképet festett le. Azt mondta, hogy készítsem a lelkemet arra, hogy K. novembertől áprilisig folyamatosan beteg lesz.
