Ha valaki megkérdezné, hogy mi az az öt dolog, ami a legjobban hiányzik a lányom születése előtti életemből, amikor még dolgozni jártam, a ruhatáram előkelő helyen lenne az listámon. Mert bár a szekrényekben várnak rám a kedves szövetnadrágjaim, fogasokon lógnak az imádott fölsőim, és a tűsarkú cipőim is csak arra várnak, hogy újra átölhessék a lábamat, cudar módon elhanyagolom őket már évek óta.
Tudjátok, sokszor kiabálok a lányommal, és van, hogy rájövök, hogy nem ő a rossz, hanem vagy nekem van sz@r napom, vagy túl sokat várok el tőle.
Janikovszky Éva nevét gondolom sokatoknak nem kell bemutatnom. Biztosan többen olvastátok már az írónő könyveit, idézeteit, melyekben a felnőtt-gyermek kapcsolatot boncolgatja. Segítségével talán szülőként még jobban megismerhetjük, megérthetjük, hogy milyen gondolatok is játszódhatnak le gyermekünk fejében.
(tovább…)
Lassan a tavasz közepénél járunk. Hihetetlen, hogy telnek a napok, a hetek, a hónapok. Már jó ideje tart ez a karantén dolog, és egy jó darabig még biztosan nem élhetjük a megszokott életünket.
„Kitartást!” „Fel a fejjel!”
Mostanában gyakran köszönök el így a barátoktól, ismerősöktől, rokonoktól. Ez most egy olyan helyzet, amikor szükségünk van a kitartásunkra, talán jobban, mint korábban bármikor. Erősnek kell lennünk, amikor a világ körülöttünk a darabjaira hullik.
