Volt már valaha olyan melód, amiben nem volt tapasztalatod, nem kaptál fejtágítást róla, ellenben mindenki beleszólt, hogy miképp csináld, csakhogy mindenki más tanácsod adott; az évi 20 szabadnapról és napi 8 órás, heti 5 napos munkaidőről nem is álmodozhattál, ja és ott sem hagyhattad a francba?
Jópáran ismertek engem személyesen. Sokatokkal szoktunk beszélgetni a komment szekcióban, rákattintotok a cikkeimre, így tudjátok, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatban miképp vélekedem. A legtöbben mégsem tudjátok, hogy kit rejt Azanyja, így úgy gondoltam, hogy megosztok veletek pár extra információt az életemből.
Világ életemben fiús voltam, mindig is jobban éreztem magamat a férfiak társaságában, és amikor terhes lettem is egyértelműen kisfiút kívántam magunknak. Persze az élet fityiszt mutatott nekem, és kislányunk született. És most már egyáltalán nem bánom ezt.
A minap épp a lányomért mentem a bölcsibe, és ki akartam élvezni, hogy hallgathatok normális zenét (értsd: nem gyerekdalokat), és gyorsan a rádióra kapcsoltam. És milyen jól tettem! Egyszer csak meghallottam egy ezer éve nem hallott számot. Tekertem is fel majdnem csutkára a hangerőt, és még az sem zavart, hogy a Liquido Narcotic-jának csak a feldolgozását hallgatom. Tele torokból üvöltve énekeltem a dalt! És megint csak elkapott a nosztalgia, azok után a bizonyos 90-es évek után.
(tovább…)
A „Before I die I want to” projekt-et 2011-ben Candy Chang művésznő keltette életre New Orleans egy elhagyatott házánál. Egy számára kedves ember halálát követően döntött úgy, hogy a környékbeliek számára lehetőséget biztosít arra, hogy nyilvánosan is megoszthassák vágyaikat arra vonatkozóan, hogy mit szeretnének még elérni, illetve megtenni az életben.
(tovább…)
