A 2020-as évre, azt hiszem míg élünk, emlékezni fogunk. Napok alatt fordult velünk akkorát a világ, amekkora változásra nem voltunk, nem lehettünk felkészülve. Az életünk sok millió más ember életével együtt megváltozott, és egyelőre még azt sem látjuk, hogy mikor, és milyen végkimenetele lesz ennek az átalakulásnak.
Ez a hét nagyon kettős érzéseket keltett bennem. Egyrészt csodaszép időnk volt, amitől önmagában jobb hangulatomban lett, másrészt eltelt a húsvét, ami most a legtöbbünk számára nem éppen úgy alakult, ahogyan azt megszokhattuk az elmúlt években.
Ez a hét már a kijárási korlátozás jegyében telt el, amit az emberek jó része eddig is önként vállalt. Időközben viszont megérkezett a tavasz, így hétvégén már állítólag szinte tömve voltak a budapesti parkok és az ismert kirándulóhelyek.
Ezen a héten helyreállt a lelki békém, hihetetlen, de az ember tényleg borzasztó gyorsan tud alkalmazkodni a változásokhoz. Közben kijárási korlátozásokat vezettek be, és a betegek és halottak száma is elkezdett nőni nálunk, és a világban is.
Ezen a héten útjára indult a #maradjotthon mozgalom. Bezártak az iskolák, az óvodák, és egyre több munkahely rendelt el home office-t, így a városok és utcák szép lassan elkezdtek kiürülni.
