Sosem gondoltam azt, hogy gyereket nevelni sétagalopp. De laikusként azt hittem, hogy vannak bizonyos fogóckodók, amiket, ha következetesen betartasz, akkor megkönnyítheted a magad, és a gyermeked dolgát is. Sok esetben ám siker koronázza az erőfeszítésemet, de azt veszem észre, hogy nálunk a klasszikus büntetési módszerek semmit nem érnek.
Terhességem alatt nagyon sok anyukával beszélgettem, rengeteg cikket elolvastam, hogy nagyjából felkészüljek arra, hogy mi vár majd rám, ha megszületik a lányom. Persze így utólag azt mondom, hogy igaznak bizonyult a mondás, miszerint az anyaságra nem lehet felkészülni, másrészt arról sehol nem olvastam, hogy az addig szilárdnak hitt emberi, rokoni kapcsolataim mekkora változásokon fognak keresztül menni.
Szóval az van, hogy nem vagyok egy egyszerű eset. Továbbmegyek, Apa sem az.
A minap úgy alakult az élet, hogy a lányomon rajta volt a bolondéria, és egész nap veszekednem kellett vele.
Szóval a kislány találkozott rég nem látott gyerekekkel a bölcsiben, akik gondolom az elmúlt 1-2 hónapban sokat fejlődtek.
