A délutáni alvás után sétálni akartam volna elmenni, de sajnos elkezdett cseperegni az eső. Így úgy döntöttem, hogy ma is sütni fogunk. Próbáltunk apa kedvében járni, így valami sós, egyszerű finomságot akartam készíteni. K. amikor meghallotta a sütés szót, már ugrálva vigyorgott és közölte, hogy segíteni fog.
Hú, ma nagyon kaotikus délutánunk lett. Apa hozta, vitte a kislányt, de mivel hatalmas baleset volt a környékünkön, viszonylag későn értek haza, nekem pedig azonnal indulnom is kellett tovább a dolgomra.
A héten K. visszatért a nyafizáshoz a bölcsödébe menetellel kapcsolatban. Tegnap is és ma is nyüszögött, hogy nem akar menni, sőt tegnap még 1-2 könnyet is ki tudott préselni magából. A szerdai napunk viszont igazán jól sikerült
Azt hiszem kimondhatom, hogy K. beszokott a bölcsibe 😊 Lehet segített az is, hogy az elmúlt napokban inkább az apja vitte be, és nem kellett anyának előadnia a „nemakarokbölcsibemenni” című műsorszámot.
Még mindig tart a „nemakarokbölcsibemenni” időszak, bár talán javul a helyzet. Most már csak akkor kezd el kétségbeesetten sírni, amikor megáll a kocsi, és látja, hogy hova érkeztünk.
