Karácsonyi kívánság.
Ülünk a kocsiban, úton a bölcsi felé, kérdezem a gyerektől, hogy szerinte Apa minek örülne karácsonyra.
Ülünk a kocsiban, úton a bölcsi felé, kérdezem a gyerektől, hogy szerinte Apa minek örülne karácsonyra.
Valahogy ez a hét most nagyon nem a mi hetünk. Én nem tudom mi van a gyerekkel, de totál szét van csúszva. Alapból sem egy könnyű természetű gyerek (borzasztó akaratos, túlfejlett az én tudata, és túlságosan önálló akar lenni a képességeihez képest), de nagyon rég tudott ennyire kihozni a sodromból, mint tegnap.
Imádom a könyveket. Ma reggel arra ébredtünk, hogy a kislány Zsuzsikáról és a tücsök komáról énekelget. Aztán hirtelen abbahagyta és megkérdezte, hogy mi az a tücsök koma 😀
Fúúú, ez az elmúlt hét nagyon gyilkos volt. Kezdődött azzal, hogy szerdán K.-t úgy hoztuk el a bölcsiből, hogy egyszerűen nem lehetett lelőni őt. Ugrált, pörgött, vetődött, amit el tudtok képzelni. Szó szerint egy fél percre nem állt meg egy helyben.
Előre rettegtem a 3 napos hosszú hétvégétől. Sajnos anyóséknál behalt a kazán, így oda nem tudtunk menni, ők pedig temető körúton voltak, emiatt ők sem jöttek hozzánk. Most már több, mint 1,5 hónapja nem kellett egyben, hármasban ennyi időt eltöltenünk.