Lassú javulás a bölcsivel
Még mindig tart a „nemakarokbölcsibemenni” időszak, bár talán javul a helyzet. Most már csak akkor kezd el kétségbeesetten sírni, amikor megáll a kocsi, és látja, hogy hova érkeztünk.
Még mindig tart a „nemakarokbölcsibemenni” időszak, bár talán javul a helyzet. Most már csak akkor kezd el kétségbeesetten sírni, amikor megáll a kocsi, és látja, hogy hova érkeztünk.
A hétvége felemásan sikerült. Igyekeztünk tartalmas együttlétet biztosítani Kittinek, ami nagyjából sikerült is (szüreti felvonulás, barátnőzés), de a makacsság, és akaratosság újra előtérbe került sajnos.
Ma a szívem szakadt meg. Reggel a kisasszony közölte, hogy nem akar bölcsibe menni, a bölcsi alszik, mindezt úgy, hogy befurakodott az ölembe, könyörögve nézett rám és potyogtak a könnyei. És kb. 20 percen át ☹ Borzasztó volt. Minden lelki erőmet össze kellett gyűjtenem, hogy ne fakadjak én is sírva.
Ma először nehezen ment az elválás Kittitől. A héten másodjára volt nehéz az éjszakánk, K. felkelt hajnalban, és 1,5 óráig ücsörögni kellett bent nála. Természetesen ezt a 1,5 órát nem hozta be, nem aludt tovább, szokásához híven kelt 7 előtt, vagyis megint kb. 8 órát aludt az éjjel.
Újra bölcsi. Hurrá!!! Fél 10-re mentünk, K.-n szerencsére nem látszódott az 1 hét kihagyás, szinte egyből belevetette magát a játékok közé, rá 10 percre megérkezett az ő gondozónénije is. Megbeszéltem vele, hogy viselte K. a betegséget, mi várható a héten, stb.