Mi anyák, mindannyian mások vagyunk. Épp úgy, ahogyan a gyermekeink sem egyformák. Mégis egy dologban hasonlítunk. Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor szemünk fénye közösségbe kerül. És ez bizony mind nekünk, szülőknek, mind a gyerekünknek óriási változás. És nem éppen könnyű. Pont emiatt úgy döntöttem, elmesélem nálunk hogy zajlott a bölcsödei beszoktatás a kisfiammal.
(tovább…)
Mi anyák, mindannyian mások vagyunk. Épp úgy, ahogyan a gyermekeink sem egyformák. Mégis egy dologban hasonlítunk. Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor szemünk fénye közösségbe kerül. És ez bizony mind nekünk, szülőknek, mind a gyerekünknek óriási változás. És nem éppen könnyű. Pont emiatt úgy döntöttem, elmesélem nálunk hogy zajlott a bölcsödei beszoktatás a kisfiammal.
(tovább…)
Tudjátok, amíg a saját bőrömön nem tapasztaltam meg azt, hogy milyen is igazából anyának lenni, és gyereket nevelni, nekem szent meggyőződésem volt, hogy az esetek 95 %-ban egy gyerek azért nem tud viselkedni, mert a szülei nem nevelték meg. És bár erre most is látok szép számmal példát, rá kellett döbbennem a saját anyaságom által, hogy bizony a dolgok nem mindig feketék, vagy fehérek.
(tovább…)
Tudjátok, van az a bizonyos mondás, miszerint az ember alig várja, hogy végre beszélni kezdjen a csemetéje, aztán amikor ez megtörténik, sőt folyamatos szokásává válik, akkor az ember alig várja, hogy néha, ha csak pár percre is, de maradjon már csöndben a gyermek. Nos, én is jelenleg ebben a fázisban vagyok, sokszor egy mondatot nem tudunk beszélni Apával, mert a kisasszony megállás nélkül kuruttyul, de olyannyira, hogy nem egyszer még a saját gondolataimat sem hallom tőle.
