Újra bölcsi. Hurrá!!! Fél 10-re mentünk, K.-n szerencsére nem látszódott az 1 hét kihagyás, szinte egyből belevetette magát a játékok közé, rá 10 percre megérkezett az ő gondozónénije is. Megbeszéltem vele, hogy viselte K. a betegséget, mi várható a héten, stb.

Lassan elköszöntem a kislánytól, aki most viszont nem túl lelkesen adott puszit. Az öltöző részen még eltöltöttem pár percet, jött 1-2 e-mail-em amikre mielőbb reagálni akartam és megnyugodtam, hogy nem hallok gyereksírást.

Találkozóm volt megbeszélve egy volt kolleganőmmel, és végre, hétköznap 10 órakor nyugton tudtam beszélgetni és meginni egy kávét. Csak a telefonom volt kitéve az asztalra, ha esetleg hívnának, hogy azonnal ugorjak, mert valami gond van K.-vel. A 1, 5 óra úgy elrepült, mint a sicc, és persze a részemről a gyerek volt a fő topik, főleg, hogy vagy 1,5 éve nem találkoztam ezzel az ismerősömmel.

Elgondolkodtam, hogy mennyire lehetek unalmas társaság. 😀 Emlékszem régebben hülyét kaptam azoktól az ismerőseimtől, barátaimtól, akikkel a gyerek megszületése után nem lehetett 2 értelmes mondatot váltani, mert csak a gyerekükkel kapcsolatban tudtak mesélni. Nesze neked, én is pont ilyen anya lettem. Pedig tudatosan próbálom kerülni a témát, de ez kb. olyan, mint amikor az ember szerelmes, valahogy mindig a szerelme tárgyára terelődnek a gondolatai és mindig arrafelé tereli a beszélgetést 😊

Miután visszaértem K.-ért, a többi gyerek már alváshoz készülődött, így pár szóval elmondta V. néni, hogy K. jól viselkedett, sokat evett (mily’ meglepő), kicsit akaratos és parancsolgató (hát ezzel sem mondott újat), de amúgy minden rendben volt és holnap megpróbálkozhatunk az ottalvással.

Még egyszer hurrá!!!

Viszont amikor hazaértünk és kiszálltunk a kocsiból, K. sírdogálni kezdett, nagyon ölelt, és alig bírtam letenni. Kicsit azt éreztem, hogy hirtelen sok volt neki ez a 2 óra anya nélkül. Meglátjuk, hogy alakul a továbbiakban a beszoktatás.

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂