Hajnalban kétszer kelt a kisasszony. Már amikor először kinyitottam az ajtaját és meghallottam a sípoló légzését sejtettem, hogy az e heti bölcsinek annyi. De persze az ember remél. Hogy biztosan csak egy szösz ment az orrába, vagy bármi is a baja, reggelre kialussza.

Persze nem így lett. Reggel meglátva, hogy a gyereknek ömlik az orra, és a hangja vetekszik Darth Vader-ével, minden reményem elszállt. Hamarosan meglátogattuk a doktor bácsit. Szerencsére csak ketten voltak előttünk. Így csak kb. 15 percig éreztem azt, hogy vajon mit is keresünk mi itt, hiszen ahogy K. embereket, főleg gyerekeket látott maga körül, felvette a szokásos jókislány álarcát, cukiskodott mindenkinek, ugrált, szűk széksorok között mászkált (példát mutatva más gyerekeknek), ajtóüveget nyalt (szintén követendő példa lett). A kedvencem az volt, amikor egy nagymama rászólt a valóban betegnek tűnő unokájára, hogy ne menjen oda K.-hez, nehogy megfertőzzön más, egészséges gyereket. Szóval amikor már éppen meggyőztem magamat, hogy ezt benéztem, és K.-nek semmi baja és haza kéne menni, kijöttek a rendelőből és behívtak bennünket.

A doktor bácsinak kedvesen előadtam, hogy a hétvégén folyt a gyerek orra, sípolt a mellkasa egész reggel, de most épp jobban van. Szerencsére a fehér köpeny hatással volt Kitti hangulatára, egyből komolyabb ábrázatát mutatta, így legalább nem ugrált tovább, és kicsit még a szája is lebiggyedt, ahogy a doki meghallgatta a tüdejét. Amikor pedig a torkát akarta megvizsgálni, eltörött a mécses, és újra meghallottam azt a bizonyos sípoló hangot, a doktor bácsi is összehúzta a szemöldökét, így legalább már nem éreztem magamat tök hülyének, hogy felesleges cipeltem el a gyereket az orvoshoz. A doki gyorsan közölte a diagnózist: krupp. Én ismét kicsit összementem a saját szememben, mert életemben nem hallottam erről a betegségről, de gyorsan felvilágosítottak, hogy ez hörgőszűkületet jelent, üdv a közösségben, biztosan ott szedte össze a vírust, amit ezt okozta! Szóval 4 napig húztuk a bölcsiben, most 1 hétig biztosan nem megyünk. Csütörtökön kell visszajönni az orvoshoz, addig is kupot írt felt, illetve hörgőtágítót és nyákoldót.

A nap viszonylagos nyugalomban telt, de estére annyira elfáradt K., hogy végül vacsorázni sem volt hajlandó, amíg fürödtem torka szakadtából üvöltött, amitől persze befulladt, szóval apára rohadt pipa voltam, hiszen tényleg csak annyit kértem, hogy valahogy próbálja meg megoldani, hogy a gyerek ne sírjon, nehogy köhögőroham jöjjön rá. Hát nem sikerült kivitelezni.

Sztem meg fogok bolondulni. Nem elég, hogy nem mehetünk bölcsibe, de még máshova sem nagyon vihetem a kislányt, hiszen hörög, fújtat, folyik az orra, tuti meglincselnének, meg nyilván nem akarok mindenkit végig fertőzni. Szóval 4 nap édes-kettesben.

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂