Ma többször éreztem úgy, hogy nem bírom tovább. Hogy világgá megyek, vagy elküldöm a gyereket a nagyanyjához, szívjon vele ő.

Reggel még egész cuki volt K., hála a jó égnek végig aludta az éjszakát, 7 körül bemászott az ágyba, csacsogott, könyveket hozott. Hallottam, hogy a légzése nem könnyebb, de ma kezdtük el a nyákoldó használatát, remélem mielőbb hatni fog.

Miután lejöttünk, elkezdődött a pokol. Nem akart reggelizni, csapkodott, nyafogott. Sikerült visszahívnom egy barátomat, aki még 4 nappal ezelőtt keresett, tudtunk is kb. 10 percet beszélni, aztán jött az: „Anyaaaaaa, gyereeeeeeeeeeeeeeee, játszunk!!!!!” Én persze ellenálltam, hisz egy kis csacsogás nekem is jár, de persze K. nem így gondolta, szóval üvöltve, taknya-nyála egybefolyva követelte a teljes figyelmemet. Próbáltam nem lemenni „kutyába”, de ennek az lett a vége, hogy jól összevesztem a gyerekkel.

Persze a porszívó is elromlott, és amíg azt próbáltam megbütykölni, K. isten tudja honnan előszedett pár cipőbetétet, és szétpakolta az egész lakásban őket. Gyanakodhattam volna, hiszen csöndben volt 5 percig.

Később elmentünk a helyi ismerősökkel sétálni, na, K. abban az 1 órában volt képes viselkedni.

Amikor hazaértünk, kezdődött elölről az evési herce-hurca, ő éhes, de csak az enyémből akar enni, de nem éhes, de csokit kér….. a végén már szívem szerint a fejére öntöttem volna a hűtő egész tartalmát. Egy gondolat tartott csak életben, hogy apa hamarosan itthon lesz, és én elmehetek masszázsra.

Miután sikerült letennem a kisasszonyt a délutáni alvására, sikerült lenyugodnom is. Persze ez csak addig tartott, amíg 1 óra 10 perc alvás után a gyerek felkelt, és ahogy kimászott az ágyból, azzal a mozdulattal el is esett, vagyis újra sírással indítottuk a második etapot…. Újabb szerencsétlenkedés az evéssel, aztán hazajött apa és nagy boldogan felöltöztem és elindultam lazítani. Ott sikerült kiheverni az eddigi 2 napot és lélekben felkészülni az elkövetkezőkre. (legalábbis nagyon remélem)

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂