Ma a szívem szakadt meg. Reggel a kisasszony közölte, hogy nem akar bölcsibe menni, a bölcsi alszik, mindezt úgy, hogy befurakodott az ölembe, könyörögve nézett rám és potyogtak a könnyei. És kb. 20 percen át ☹ Borzasztó volt. Minden lelki erőmet össze kellett gyűjtenem, hogy ne fakadjak én is sírva.

A kocsiba látnotok kellett volna, az a mogorva, rezzenéstelen, durcás arc.

Amikor kiszálltunk a kocsiból már sírt, ez már az a hisztérikusabb fajta volt, közben egyre csak skandálta, hogy nem bölcsi, nem bölcsi. Végül a gondozó néni szó szerint lefejtette rólam a gyereket. Amikor érte mentünk persze elmesélte, hogy gyakorlatilag ahogy becsukódott az ajtó, abbamaradt a sírás, egész nap jókedvű volt, játszott egyedül is, más gyerekekkel, vele is. Ma éppen kézműveskedés volt, tenyérlenyomatból készítettek egy fát, és színes, papír faleveleket ragasztottak rá. Vajon, hogy volt képes V. néni levezényelni ezt 6 gyerekkel? Én eggyel alig bírok, amikor ilyesmiket csinálunk.

Viszont ami meglep, hogy állítólag látványosan éhség sztrájkol a gyerek. A gyümölcsön kívül nem nagyon hajlandó megenni semmit. Ez azért az én gyerekemtől egészen furcsa.

Próbáltunk a kedvében járni, elmentünk egy volt szomszédunkhoz, hazafelé megálltunk a játszón, összességében reggel nem gondoltam volna, hogy ilyen jó hangulatú délutánunk lesz majd.

Akárhogy is, örülök, hogy jön a hétvége és egy kicsit együtt lesz a család.

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂