Azt hiszem írtam már arról, hogy úgy gondolom, hogy egy terhesség alaphelyzetben is elég megterhelő tud lenni akár lelkileg, akár fizikailag, de így, egy világjárvány kellős közepén még inkább meg tudja nehezíteni egy várandós életét.

ASOM2020 képe a Pixabay -en. 

A korona itt kering körülöttem

A héten egyik telefont kaptam a másik után ismerősöktől, hogy képzeljem, pozitív lett a tesztjük. Szerencsére egyik sem olyan személy volt, akivel az elmúlt napokban lett volna bármiféle kontaktom, illetve a jó hír még az volt, hogy egyikőjüknek sem voltak súlyos tünetei. Mégis úgy érzem, hogy a vírus egyre közelebb settenkedik hozzánk, és azt gondolom, hogy idő kérdése csupán, hogy vagy bennünket is utolér, vagy legalábbis kihatással lesz az életünkre.

A hét vége felé például az oviból szóltak, hogy mindkét csoportból egy-egy gyerek családjában előfordult pozitív teszt, de egyelőre nem kell bezárniuk, és mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek biztonságban legyenek.

 

Kihat a pszichénkre

Komolyan mondom a hír olvasása után olyan fejfájás tört rám, hogy majdnem előjött az évek óta nem tapasztalt pánikrohamom. Hirtelen gyengének és erőtlennek éreztem magamat, és csak miután egy alapos önvizsgálatot tartottam, jöttem rá arra, hogy pszichésen kezdtem el rosszul érezni magamat, csupán csak a lehetőségtől, hogy esetleg mi is fertőzöttek vagyunk. Pedig alapjáraton őszintén nem tartok ettől a betegségtől, és sem Apát, sem a kislányt nem féltem különösebben, mégis olyan szintű lelki nyomásban élünk most már hónapok óta, hogy összességében nem is csodálkoztam azon, hogy az üzenet után fél óráig betegnek éreztem magamat.

Aztán megráztam magamat, ismét elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy a depresszió vagy a félelem bármilyen formában vagy mértékben elhatalmasodjon rajtam, és mentem tovább játszani a kislánnyal.

 

Kérdések tucatjai vannak bennem

De persze vannak kérdések, amiket nem tudok ilyen egyszerűen elintézni. Minden nap megfordul a fejemben, hogy vajon az, hogy a nem életmentő műtétek elhalasztását bevezették, az vonatkozik-e például a tervezett program-császáromra?

Hogy vajon engedik-e majd az orvosomat, hogy segítsen a szülésben?

Lesznek-e még, és ha igen, milyen állapotban csecsemősök, ápolók, anesztesek, akik majd segítik a szülésemet és gondoskodnak majd a fiamról?

Lesz-e szabad kórházi ágy, ahol lábadozhatok majd egy hasi műtét után, vagy covidosok mellett fogok-e feküdni, esetleg azt kell-e majd néznem, ahogy hullákat visznek el, egyiket a másik után mellőlem?…

Terhes gondolatok

Már arra nehéz szívvel tudok gondolni, hogy tök egyedül leszek a kórházban, hiszen nem gondolom, hogy a kora ősszel bevezetett látogatási tilalmat majd februárra fel fogják tudni oldani, és gőzöm nincs, hogy ilyen körülmények között, hogy fogom magamat érezni, egy friss császár sebbel, hogy fogom tudni ellátni majd magamat és a gyerekemet, mert nem gondolom, hogy bárkitől is segítségre számíthatok majd.

 

Igyekszem pozitív maradni az egyre nagyobb káoszban

Szóval higgyétek el, tényleg nagyon próbálkozom megőrizni a pozitív hozzáállásomat és nem hagyni, hogy a baljós gondolataim utat törjenek, de néha ez rohadt nehéz. Egyre nagyobb szigorítások vannak, például éjszakai kijárási tilalom van este 8 és hajnal 5 között, ami ugyan különösebben nem érint, de mégsem örülök neki. Bevezették, hogy a városokban (kivéve egyes parkokat és eseteket) az utcán is kötelező a maszkviselés, így megint csak örülök és értékelem, hogy vidéken lakunk, ahova ezt a szabályt (még) nem vezették be.

Azt nem tudom, hogy a járványhelyzetnek mennyire van ehhez köze (bár sejtem, hogy bőven akad), de például nem lehet kapni a terhesvitaminom 3. trimeszteres verzióját. Nem csinálok ebből különösebb gondot, jó lesz nekem végig a 2. trimeszteres verzió, de azért biztonság kedvéért megvettem a terhességem végéig szükséges adagot, nehogy az is elfogyjon még a készletről is. Ezen kívül például a kislánynak csak a harmadik gyógyszertárba kaptunk c-vitamint, d-vitamint pedig ott sem, így végül nagy nehezen online tudtunk hozzájutni.

Szóval ezek miatt is aggódok egy picikét, hogy mi lesz itt még bő két hónap múlva?

A kórházban nem fognak tudni érzéstelenítőt adni? Egy biztos, Algopyrint viszek majd be magammal, hátha nem lesz nekik…

 

Akárhogy is nézem, azt hiszem, hogy itt a korona vírus idején egy újabb jelentéstartalommal bővült a „terhes” szó, mint olyan.

Nehéz, tényleg nehéz ma anyának lenni, főleg egy gyerekkel a pocakban, de tartom magamat, mert muszáj, és nem tehetem meg azt, hogy a gondolataim maguk alá gyűrjenek!

Azanyja

 

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂