Gyerekkoromban mindig felnőtt akartam lenni, és nem is vágytam vissza „gyerekbe”, egészen mostanáig. Hogy mi változott meg? Mindjárt elmesélem….

Anya reggele:

6:53

Szól az ébresztő, álmos vagyok, megint nem sikerült kialudnom magamat. Kellett nekem még este 11-kor is a honlapot böngészni Apával!

6:55

Kikelek az ágyból, elmegyek pisilni, pizsi le, ruci fel, mosakodás, egyebek. Kezdek magamhoz térni. Ajj, ez a nyavalyás gyerek még mindig alszik. Pedig 50 perc múlva indulnia kell Apával a bölcsibe. Bezzeg nyáron, akkor már fent volt hajnal 5-kor.

7:03

Bemegyek hozzá, felhúzom a redőnyöket, jön a Good Morning dal, meg sem mozdul. Közben Apa is felkel, már megy is le készülődni. Elkezdem simogatni a kislányt, végre megmoccan, tovább énekelek, tovább simogatom, kinyitja a szemét és mosolyog. Tök jó, hogy mosolyogva kel fel, pedig ébresztem. Újabb percek telnek el, elkezdem nógatni, hogy keljen ki az ágyból, irány pisilni, aztán öltözés és vár a reggeli. „De Anya, takarj be! Hol a baglyas takaróm, azzal takarj be!”. Jó, de csak 1 percre. Jól van kislányom, keljél már, Apa lekési a vonatot, igyekezzél már. Csak mosolyog tovább fekve. Újabb 5 perc eltelik, nem akar kijönni, nem akarom kivenni, már olyan nehéz. Könyörgőre fogom, már röhög.

7:10

Bedurcázok, emelem a hangom: „Miért kell minden reggel így indítani? De most komolyan, keljél már fel!”. Semmi reakció. Kimegyek a szobájából, közben jön a fenyegetés: „Jó, akkor lementem, te maradjál nyugton egész nap az ágyban, de én elmegyek Apával”. Ez hat, egyből pattan ki az ágyból, közben nyöszörög, hogy „Anya, gyere vissza!”. Elkezdem szarul érezni magamat. Miért zsarolom a gyereket? Tényleg csak így tudom kivarázsolni az ágyból? Mit csinálok rosszul?

7:12

A gyerek végre kijött az ágyból, nyújtom a nadrágot, a földhöz vágja, harisnyát akar. Jó, legyen harisnya, csak csináljad már. Kérem menjünk el pisilni, de nem akar. Nézem a pelust, hát persze, hogy nem akar, most pisilt be. Ezen most nem görcsölök, csak haladjunk már! Elkezd rohangálni, ugrálni, próbálom elkapni, hogy röptében lerántsam a pizsamáját. Nem sikerül. Kiröhög. Ideges vagyok, Apa ha ezt látná! Közben kicsepegtetem a vitaminját, nyújtom neki a kanállal, kiveri a kezemből. Nem direkt, csak mert ugrált, de kit érdekel? Sík ideg vagyok. Üvöltök. Feltakarítom a cseppeket, újabb adagot csinálok, lenyomom a torkán, még mindig tart a hegyibeszédem.

7:15

Ölbe veszem a gyereket, lerángatom a pizsamáját, ráadom a ruhát és persze a harisnyát, még mindig csak mondom a magamét. Apa feljön. Nyugodt. Hogy csinálja? Ja persze, nem ő szenvedett a kislánnyal eddig. Folyik a gyerek orra, ki kell porszívózni. „Apa menj el, Anyával akarom”. Persze, ilyenkor jó vagyok!

7:23

Leérünk reggelizni. Kirakom a pogácsát. „Túró rudit akarok!!!!”. Nem cseszd meg, egyed a pogácsát. Nem eszi, jön a túró rudi. Utána jön a pogácsa. Fáradt vagyok, menjenek már el! Bemászik az ölembe. „Szia, megölellek”. Megölel, jól esik, lelkiismeret furdalásom van, hogy mindig kiabálok vele.

7:40

Fogmosás, kivételesen megy Apával, én addig kikészítem a ruháját, lesz eső vagy nem lesz, hány fok lesz? Áh, mindegy, jó lesz a tegnapi gönce.

7:43

Pisilés indulás előtt, csakis Anyával. Jaj, de jó. Ül a vécén, én előtte guggolok, énekel, hajamat borzolja, pisi sehol. Apa már kabátban: „K., gyere már!”. Legalább már ő is ideges. Végre pisil, aztán leveszem, de a bugyit nem tudjuk felhúzni, mert meg kell mutatni Apának, hogy nem pisis.

7:48

Apával ketten adjuk rá a ruhát, az egyikünk lefogja, a másik ráhúzza. K. röhög. És énekel.

7:50

Cuppan a puszi az arcomon és végre bezárom az ajtót. Király, elmentek!!!!

Kislány reggele:

6:53

De jó aludni!

6:55

De jó aludni!

7:03

Hú, a kedvenc dalom! Anya, simogass még, és énekelj, én még picit alszom. Na jó, kinyitom a szemem. Hé, hol a baglyas takaróm? Köszi Anya! De jó, hogy itt vagy és beszélgetsz velem!

7:10

Olyan jó meleg az ágy. Anya meg tök vicces, amikor pofákat vág és közben még hangosan is beszél. De Anya, hé, itt ne hagyjál, már jövök is!

7:12

Na, kikeltem. Szegény Anya, biztos fáradt, hogy elfelejtette, hogy én most már mindig harisnyát akarok felvenni. Hú, de jó, hogy van rajtam pelus, így legalább nem kell elmennem vécére kora reggel. Hm, egész éjjel nem mozdultam, ideje egy kis ugri-bugrinak. Vitamin? Azt szeretem, miért borítottad ki Anya?

7:15

Köszi Anya, hogy felöltöztetsz. Jé, szia Apa, te is itt vagy? Akkor menj és csinálj nekem reggelit, addig Anyával kiszedjük a cicakakát az orromból.

7:23

Hol a túró rudim? Majd hülye lennék pogácsát enni elsőre. És ha jóllakok és nem fér belém a nasi? Vajon Anya tudja, hogy mennyire szeretem? Hát biztos, ami biztos, inkább átölelem.

7:40

Hú, de finom ez a fogkrém.

7:43

Jó, elmegyek pisilni, nehogy pisis legyen a bugyim, mert akkor Anya olyan szomorú. Megmutatom Apának is milyen nagylány vagyok már.

7:48

Hát ez nagyon vicces, ahogy ketten adják rám a ruhát. Ilyet játszunk máskor is!

7:50

Puszi Anya, megyek a bölcsibe!

Kislányom, leszel az anyukám?

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂