A délutáni alvás után sétálni akartam volna elmenni, de sajnos elkezdett cseperegni az eső. Így úgy döntöttem, hogy ma is sütni fogunk. Próbáltunk apa kedvében járni, így valami sós, egyszerű finomságot akartam készíteni. K. amikor meghallotta a sütés szót, már ugrálva vigyorgott és közölte, hogy segíteni fog.
Gyorsan fölraktam egy kis krumplit főni, addig is összekevertük a túrót, a lisztet, a margarint és a sót, majd ezekre jött rá a krumpli.
Itt már nem segített K., mert úgy szeretem összeállítani a tésztát, hogy a forró krumpli szétolvasztja a még szét nem morzsolódott margarint.
Amíg a tészta a hűtőben állt, K. aludt egy keveset, de ahogy felkelt, kb. a második mondata volt a „pogácsát sütni” 😀
Gyorsan begyúrtam a tésztát, kinyújtottam és átadtam a terepet a kislánynak, hagytam, hogy K. elkezdje kiszaggatni a tésztát.
Ezek után egy még fontosabb feladatot bíztam K-re, ő kenhette le a nyers pogácsákat tojással. Mivel imád festeni, nagy boldogan vette a kezébe az ecsetet és állt neki a „festésnek”. Komolyan meg voltam lepve, hogy mennyit fejlődött kb. 1 hónap alatt, amióta bejött a sütés szezon és elkezdett nekem segédkezni a konyhában.
Eleinte a lekenés nála azt jelentette, hogy olyan szinten rányomta az ecsetet, hogy átszakította a tésztát, illetve a sütőpapíron több tojás volt, mint a tésztán. Most meg gyönyörűen kenegette a pogácsákat, a papírra alig került.
2 adagnyi pogácsa készült, akkora sikere volt, hogy az első megsült adagot a két beles (apa és lánya) cirka 10 perc alatt benyomta (ez fél kg pogácsát jelent).
Szerencsére a második adagból már jutott nekem is 😀
Azanyja
