Jócskán benne vagyunk a januárban és ha a statisztikák nem csalnak, az emberek nagy része már belebukott az újévi fogadalmába. Február közepére pedig a fogadalmat tevők 85 %-a már nem is fog rá emlékezni, és nem is fogja érdekelni, hogy miket ígért meg az új év(tized) hajnalán.

Hogy miért törik meg olyan gyorsan a kezdeti lelkesedés?

Egyrészt mert irreális ígéreteket tesznek maguknak az emberek. Másrészt pedig, mert sokszor úgy érzem, hogy nem tudnak elengedni bizonyos dolgokat, és évről évre ugyanazt fogadják meg, amibe eddig is belebuktak.

Mert hát mik is az általános fogadalmak? Nőknél, az „idén biztosan lefogyok végre öt-tíz-tizenöt kg-ot”. Az egészségesebb ételeket fogok enni és több időt fordítok magamra. Férfiaknál, a „most már biztosan leteszem a cigarettát”, több időt fogok tölteni a családommal és új hobbiba kezdek.

Általánosságban pedig elmondható, hogy mindenki szeretne nyelvet tanulni, kevesebbet dolgozni, több pénzt keresni, jobbal spórolni. Hogy mindenki vágya többet foglalkozni a testével, edzésre járni, egészségesebben élni, stb-stb.

Photo by Javier Allegue Barros on Unsplash

Aztán mi történik? A decemberi egész hónapos hajtás és ünnepi készülődés után, szó szerint végig esszük és isszuk az év utolsó hetét. Majd 31-én éjfélkor megfogadjuk az ötödik főtt virsli és töltött tojás után egy pohár pezsgővel (pálinkával) a kezünkben, hogy na ennyi volt. Hogy felkelés után megyek is futni és egy jó zellerlével fogom energetizálni magamat!

Reális fogadalomnak tűnik? Szerintem kicsit sem.

De lelkesen bele is vágunk és csináljuk! És lehet, hogy az első egy-két nap nem is esik nehezünkre csak gyümölcsöt enni és nem rágyújtani. Hiszen annyi kalóriát és szemetet vittünk be a szervezetünkbe az elmúlt időszakban, hogy a testünk is már-már kegyelemért és böjtölésért könyörög. De aztán újra beindul a munka. Jönnek a stresszes hétköznapok és mi ott állunk kiéhezve valami finomságra, valami megszokott apró „bűnözésre”, ami boldogságot, vagy legalábbis a megszokottság érzetét adja. Elmegyünk ugyan a legközelebbi jógastúdióba, de a lelkesedésünk egyre inkább apad.

Mert a január hosszú és sötét és hideg és éhesek is vagyunk már. Hiszen napok óta csak répát rágcsálunk nasinak, és amúgy is minden bajunk van. És akkor elcsábulunk. Csak azt a kis szelet sütit esszük meg, ma inkább mégsem megyünk le edzeni, de holnap tutira bepótoljuk. Ma mégsincs kedvünk a gyerekkel hazasétálni az óvodából, pedig megfogadtuk, hogy ez is egyfajta mozgás, ráadásul addig is tudunk a gyerekkel beszélgetni. És elindulunk a lejtőn, és pár napon belül minden visszaáll az eredeti kerékvágásba.

Mások miatt teszünk újévi fogadalmakat?

Azon gondolkodtam, hogy vajon ezekkel az általános „divat” fogadalmakkal mennyire tudnak azok az emberek valóban azonosulni, akik évek óta ugyanazokat a dolgokat ígérik meg maguknak? Vagy mennyire akarják csak követni az adott trendeket? Hiszen ma egy olyan világban élünk, amikor trendi csinosnak, vékonynak, de legalábbis sportosnak lenni. Ahol a sokat hangoztatott én-idő, illetve a minőségi idő fogalmak nap nap után szembejönnek velünk és hirdetik, hogy csak így lehet (érdemes) élni. Félreértés ne essék, ezek tök jó dolgok és nem ellenük beszélek.

De valóban mindenkinek ez az útja? Az a nő, aki ducin is tök jól néz ki és ezerszer nagyobb kisugárzása van, mint egy magát éheztető, ellenben boldogtalan nőnek, szóval neki is tényleg meg kell fogadnia, hogy ebben az évben lefogy húsz kilót, nem számít milyen áron? Vagy az a férfi, aki amúgy utál sportolni, de csak azért eljár konditerembe, mert ez a divat, és amúgy is a kollégák is eljárnak, vajon tényleg boldogabb lesz, ha meglátja az első kockákat a hasán?

Merjünk végre önmagunknak megfelelni!

Nem kéne elgondolkodnunk azon, hogy ha az elmúlt tíz évben ugyanazokat fogadtuk meg és sohasem sikerült elérnünk a januárban kitűzött célokat, akkor lehet, hogy ez mégsem az, amire nekünk szükségünk van, vagy amire igazán vágyunk? Nem volna megkönnyebbülés az ilyen évek óta hurcolt batyukat letenni? És olyan dolgokba fektetni az energiánkat, amik valóban fontosak és elérhetőek a számunkra?

Nem volna egyszerűbb azt megfogadni, hogy idén odafigyelek magamra és azt fogom tenni, ami boldoggá tesz? Amit tényleg jól esik csinálnom? Vagy az túl félelmetes kihívás, hogy önvizsgálatot tartsak és azt mondjam, hogy baromira jól érzem magamat a kis hurkáimmal? Vagy, hogy szeretem a munkámat és inkább bent maradok egy kis túlórára, ahelyett, hogy fekve nyomjak?

Légy boldogabb újévi fogadalmak nélkül!

Azt észrevetted már, hogy ha megkérdezzük az emberektől, hogy az élet mely területein akarnak fejlődni, változtatni, akkor szinte minden esetben a párkapcsolat/család, az egészség, illetve a pénz/karrier témakörök lesznek a válaszok?

És hol maradnak a baráti kapcsolatok? A személyes fejlődés? Az önkiteljesedés? A szórakozás és a kikapcsolódás? És még sorolhatnám, hogy hány olyan területe van az életnek, amikre koncentrálva boldogabb életünk lehetne, és mégis abszolút elhanyagoljuk őket.

Ennek felismeréséhez hoztam nektek egy kis segítséget, mely nem más, mint az úgynevezett életkerék.

Érdemes megvizsgálni azt így év elején, hogy számodra mely területek a fontosak, és hogy jelenleg a tízes skálán mennyire vagy elégedett ezekkel, mennyi boldogságot kapsz általuk. Nincs jó vagy rossz értékelés, ha téged például a spiritualitás teljesen hidegen hagy és arra egyest adsz, az is tök oké. A lényeg, hogy őszinte legyél magaddal. Miután végigmentél a területeken és bejelölted, hogy mivel mennyire vagy elégedett, máris végig tudod gondolni, hogy az életed melyik részén kell változtatni, hogy honnan hová szeretnél eljutni, és hogy mik azok, amiket te magad meg tudsz tenni a saját boldogságodért.

Én magam évek óta nem fogadok meg konkrét dolgokat. De szilveszter éjjelén, ha éjfélt üt az óra lehunyom a szememet, hálát adok azért, hogy olyan jó életem van, amilyen, és csak annyit fogadok meg, hogy a magam mércéje szerint boldogabb, nyugodtabb, tartalmasabb életet fogok élni. Sok sikert ehhez nektek is!

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂