Sokat hallom barátnőimtől, hogy mennyire rosszul esik nekik, hogy egész nap ők vannak a gyerekkel, csinálják a szokásos, mindennapi teendőket (értsd: megszakadnak, hogy a háziasszonyi teendőkkel is végezzenek), szívüket-lelküket kiteszik, hogy mindenkinek megfeleljenek, közben a gyerek ugráltatja őket egész nap, és akkor hazajön APA, az ISTEN, és onnantól ANYA megszűnik létezni a gyerek számára..

Az általános családmodell

A környezetemben élő apák 90 %-a ugyanúgy működik. Hazaesnek este 6-7 fele, örömmel veszik az eléjük rohanó gyerekük imádatát és lenyomnak neki két puszit. Ezután jobb esetben segítenek anyának a vacsorához előkészülni, esetleg megfürdetik a gyereket (magyarán részt vesznek a család életében 1-2 órát). Rosszabb esetben (és ez az általánosabb) viszont beülnek a tévé elé. Elpanaszolják, milyen szörnyű napjuk volt, a körülöttük legyeskedő gyereket elzavarják, hiszen fáradtak szegények, és nincs agyuk és erejük még vele is foglalkozni.

Anya szíve megszakad

Sajnos a gyerek viszont nem így működik. Követeli a figyelmet, amire apa persze egyre dühösebb lesz és egyre kevésbé akar a gyerekkel együtt lenni. A gyerek meg persze még inkább ragaszkodna az apjához… Ördögi kör, ami viszont idővel véget ér. A gyerek idővel belátja, hogy apára nem lehet számítani, és elengedik ezt a dolgot. Addig is viszont anya szíve megszakad, mert az ő jelenléte természetes a gyereknek, és neki ritkán jut ebből a megkülönböztett majomszeretetből.

És vannak a kivételek

No, nálunk pont a fordított eset van. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk mindannyian, hogy a férjemnek viszonylag rugalmas a munkaideje. Így a kezdetektől rengeteg időt töltött velünk. Persze a kislánynak mindig is én voltam a stabil pont, hiszen Apa azért eljár dolgozni. De tény, hogy sokkal többet van velünk, mint egy átlagos családban. Ennek az előnyeit nem kell ecsetelni, de mostanában látjuk a reméljük csak átmeneti hátrányát is. Nálunk az, hogy Apa hazajön, sosem volt egy nagy durranás. Persze mindig örült neki a kislány, de kb. fél perc múlva kiörömködte magát, és ment minden tovább a maga útján. Apa leült játszani vele és ez így volt természetes. Olyat például, hogy az ablakban csüngve várta volna haza az apját, sosem tapasztaltam.

Van olyan, amikor csak anya kell!

A gond ott kezdődött, hogy nyár vége felé elkezdtem promózni a kislánynak a bölcsit. Nem tudom, hogy konkrétan mennyit fogott fel belőle, de szerintem elég sokat. Ezt abból gondolom, hogy elkezdett nagyon anyás lenni, ami korábban sosem volt rá jellemző (nálunk pl. a szeparációs szorongás is kimaradt). A bölcsibe járás óta ez az anyamajma viselkedés még inkább elhatalmasodott rajta. Totál kisajátít magának, gyakorlatilag minden percemet lefoglalja, amikor itthon van. Mindenre csak az „ANYÁT AKAROM” megy. Szegény férjem meg bármit próbál vele kezdeni, nem hagyja magát neki. Teszem hozzá, hogy ez csak akkor van így, ha én itthon vagyok. Hiszen amint elmegyek, akkor békesség uralkodik közöttük.

Ez a helyzet mindenkinek nehéz

Most már jó három-négy hónapja ez a felállás, hogy délutánonként és hétvégente 90 %-ban rajtam csüng a gyerek. Hiába van Apa itthon, csak anya kell neki. A férjem persze elég nehezen viseli ezt, amit valahol meg is értek. Másrészt viszont idegesít, mert állandóan cseszegeti a gyereket, aki meg még kevésbé akar vele lenni. Én meg állok középen és próbálok békebíró lenni. Nap közben a gyerek fejét mosom, hogy Apa is szereti őt, Apa is tud fogat mosni, enni adni stb-stb. Esténként meg a férjemnek papolok arról, hogy próbáljon meg türelmesebb lenni ezzel a kislánnyal és ha másért nem, hát azért is állítsák helyre a viszonyukat, mert nem kívánom egyedül nevelni a gyereket hosszú távon.

A helyzet azért annyiban javult az utóbbi időben, hogy a kislány egyre többet eljátszik már egyedül is. Illetve vannak olyan dolgok, amikre én határozottan nemet mondtam mindig is, és csak az apjával tudja csinálni. Ezek után nagyon kiváncsi vagyok, hogy a kislánynál mikor fog majd eljönni az apás-korszak. Hogy lesz-e egyáltalán? No és persz hogy én hogy fogom majd azt tolerálni.

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂