Valahogy ez a hét most nagyon nem a mi hetünk. Én nem tudom mi van a gyerekkel, de totál szét van csúszva. Alapból sem egy könnyű természetű gyerek (borzasztó akaratos, túlfejlett az én tudata, és túlságosan önálló akar lenni a képességeihez képest), de nagyon rég tudott ennyire kihozni a sodromból, mint tegnap.
Hisztériázott, semmi nem volt jó neki, egyik pillanatban enni akart, a következőben kiszállni a székből, aztán megint beülni az etetőbe, mindeközben csak üvöltött, és zokogott, és dobálózott.
2 hisztirohamot vágott le 1,5 óra alatt, fejenként tartottak 15-20 percig, az elsőt még volt agyam nyugton végig asszisztálni, a másodiknál már üvöltöttem.
A netet végigböngészve rengeteg okos tanáccsal lehet találkozni hiszti kezelés témában, ezekből szemezgettem egy párat, és próbáltam kielemezni, hogy mennyire tartom életszerűnek őket:
-
Maradjunk nyugodtak!
Na persze, mert ez olyan könnyű. 5 centiről vonyít, visít, őrjöng valaki az arcunkba artikulátlan hangokat hallatva, miközben ömlik az orra, jobb esetben még csapkod is, mi pedig maradjunk nyugodtak…. Egyébként számomra is meglepő módon előfordul, hogy nyugodt tudok maradni, de azért vannak időkorlátjaim. Fáradtságtól, hangulattól függően 10-20 perc a maximum, amíg át tudok lényegülni Buddhába.
-
Alakítsunk ki hisztisarkot!
Megmondom őszintén, azt még nem próbáltam, hogy kifejezetten egy „sarkot” alakítsak ki a gyereknek erre a célra. Van egy egész szobája, ahol nem tud magában és másban sem kárt tenni, próbáltam már a klasszikus megoldást, hogy bezavartam és azt mondtam, hogy addig ugyan ki nem jön, amíg be nem fejezi a hisztit. Hát, bevallom őszintén, fél óra után én magam engedtem ki onnan, mert egy fikarcnyit sem nyugodott le. Ellenben ahogy kiengedtem, egyből észhez tért. Lehet így is kell alkalmazni? 😀
-
Ne büntessünk!
Bevallom, kipróbáltam a büntetést és elbuktam. Hiába vettem el a kedvenc játékát, hozta a másikat is, hogy vegyem csak el azt is.
Illetve úgy gondolom, hogy csak olaj a tűzre, egy idegileg szétcsúszott gyereket még büntetni is, bármilyen formában.
-
Ne ilyenkor tartsunk hegyi beszédet!
Ezt is eleinte kipróbáltam, hogy leguggoltam elé és ész érvekkel magyaráztam, hogy miért nem foghatja a kedvenc plüssét leves evés közben, és csak mondtam és papoltam, a gyerek meg csak ordított.
Aztán rájöttem, hogy ilyenkor tényleg olyan, mint akit megszáll az ördög, szerintem konkrétan rá 5 percre ő maga sem emlékszik rá, hogy mi is volt a dráma oka, így én is totál felesleges szájtépésnek tartom ilyenkor, hogy bármit is mondjak.
-
Ne engedjünk neki!
Legnagyobb igazság, hiszek abban, hogy elég csak egyszer „gyengének” mutatkozni és utána vérszemet kap a gyerek. Igazából csak azt nem értem, hogy fordítva miért nem működik? Nálunk a gyerek a hisztivel tényleg soha, semmit nem ért el, mégis csinálja újra és újra. Megunhatná már….
-
Higgadt közöny alkalmazása!
Erre alkatilag képtelen vagyok. De legközelebb kipróbálom. Kíváncsi leszek meddig bírom majd.
-
Tereljük el a figyelmét!
No, ezzel az van, hogy nemrégiben olvastam erről egy cikket, hogy azért is van annyi figyelemzavaros gyerek manapság, mert a szülők állandóan a „könnyebb” utat választják és túlságosan gyakran alkalmazzák a figyelemelterelést, ezáltal később is, ha a gyerek egy nemszeretem szituációban találja magát (pl. tanulás), akkor a szülőtől ellesett módon másra, kellemesebb dologra tereli el a saját figyelmét. Amióta ezt olvastam, azóta próbálom tudatosabban elkerülni, hogy gyakran használjam a figyelemelterelést.
-
Hagyjuk, hogy megélje az érzéseit!
Ez az előző ponthoz csatlakozva logikus megoldásnak tűnik és igyekszem is gyakorolni. Nem vagyok egy sírós alkat, de ha néha rámjön a sírás, akkor úgy utálom amikor azzal jönnek, hogy jaj, ne sírjál, nyugodjál meg. Majd, ha kibőgtem magamat, megnyugszom! És amúgy is, egy kiadós sírás után mindig sokkal jobban érzem magamat. A sírás stresszoldó. És ha én jobban érzem magamat sírás, őrjöngés után, akkor feltételezem, hogy a gyerekem is így van ezzel.
Tegnap végül is ez a technika vált be, ölembe vettem a gyereket és egyre halkabban hüppögött, rá 10 percre meg már vihogott a ksilány szokás szerint. (Az más kérdés, hogy addigra meg már én nem voltam abban az idegállapotban, hogy jópofizzak vele…)
Nálatok melyik módszerek szoktak beválni a hiszti kezelésére?
Azanyja
Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂
