Nem vagyok egy minden apróságon felhördülő típus, de ma ledobta az agyam a láncot. Hihetetlen, hogy még mindig a csapból is az folyik, hogy szüljél gyereket; a családok évét írjuk állítólag már évek óta, de mégis úgy érzem, hogy szülőként, még inkább anyaként, teljesen el vagyok lehetetlenítve.
Amikor 2012-ben úgy döntöttünk Apával, hogy megvesszük az első otthonunkat, pestiként természetesen az ismert kerületek ingatlanhirdetéseit néztük meg. Aztán mivel fiatalok voltunk és ráadásul a szüleink sem milliomosok, végül az agglomerációban találtunk megfelelő és megfizethető otthonra. Miután megszületett a lányunk és azt vettük észre, hogy kiszorulunk az 50 nm-ről, így anyagi helyezetünkből adódóan még kijjebb kellett költöznünk, hogy egy családi házat tudjunk venni. Félreértés ne essék, nem panaszkodom emiatt, hiszen valamit valamiért, és még így is szerencsések vagyunk, hogy alig 10 km-re vagyunk Budapest határától.
Nem beszélnék most arról, hogy milyen a tömegközlekedése a dél-pesti régiónak, de az, hogy milyen például a nevelési/oktatási infrastuktúrája, az döbbenet!
Nem néztem utána a statisztikáknak, de tapasztalom, hogy a fiatalok, még inkább a családosok, Dél-Pest irányába mozdultak el, hiszen még mindig olcsóbb egy ingatlan a 18-19. kerületben, mint például Zuglóban. Ez természetesen igaz az agglomerációra is, nyilvánvalóan olcsóbb Vecsésen házat venni, mint mondjuk Szentendrén.
Ezért költöztünk mi is errefelé. Mert fiatalként, családosként erre volt pénzünk! Egy két-háromgyerekes, átlagos család nem fogja tudni megfizetni a belvárosi, ne adj isten budai ingatlanárakat.
Szóval adva van egy régió, ami fejlődik, egyre több család választja otthonául, de a bölcsődei ellátása katasztrófa.
Maradjunk csak Vecsésnél, ahol bő 20000 ember lakik, és ahol szintén fiatalodik a lakosság, és mégis, két darab állami bölcsőde, összesen 124 férőhellyel áll rendelkezésre. Amikor anno beszélgettem a védőnővel és szóba került, hogy majd szeretnék visszamenni dolgozni és érdeklődtem, hogy miképp működik a bölcsődei beiratkozás, a hölgy kedvesen elmagyarázta, hogy ugyan már, mit szeretnék?
Van autóm? Nem vagyok koldus szegény? Se valakinek a valakije? Ráadásul még nem is akkor próbáltam bekerülni az állami intézménybe, amikor még terhes voltam? Felejtsem el!
Mit tehettem volna, lemondtam az állami intézményről és majdnem egy évvel korábban, mintsem aktuális lett volna, jeleztem a bekerülési szándékomat egy magánbölcsi felé! (és milyen jól tettem, hogy időben léptem!)
A kislányom szeptember óta havi 80.000 Ft-ért látogatja is a magánintézményt, amire rosszat nem igazán tudok mondani, meg vagyok elégedve az ellátással, azzal, ahogy a lányommal bánnak, és azzal, ahogyan K. fejlődik. Benyeltem a békát, hogy mindezért nekem ennyi pénzt kell, hogy kifizessek havonta!
Így jártam, kellett nekünk olyan helyre költöznünk, amit anyagilag megengedhettünk magamunknak.
Még mindig jobb ez a felállás annál, mintsem, hogy Zuglóban egy 40 nm-es lakásban lakjunk, de cserébe állami bölcsibe járjon a kislány.
Aztán az állam nagy dérrel-durran bejelentette, és a csapból is az folyt, hogy 40.000 Ft-tal támogatják a munkájukba visszatérő anyukákat, ami tök jól hangzik. Csakhogy!
A munkahelyem egyrészt nem várt vissza!
Legalábbis nem abba a pozícióba, ahonnan eljöttem! Benyeltem!
Mint utóbb hallottam másoktól, még ha visszamentem volna sem kaptam volna meg a támogatást, hiszen olyan intézménybe járatom a gyerekem (ismétlem havi 80.000-ért) ami nem felel meg a törvényi előírásnak, hiszen Minibölcsőde a besorolása! Szuper! Ezzel sincs gond!
De az, hogy ma az a kiírás várt a bölcsi kapuján, hogy márciustól a díj 92.000 Ft-ra emelkedik, mert idézem:
„a januártól életbe lépett, bölcsődéket érintő törvényi változások és a garantált bérminimum emelkedés miatt áremelésre kényszerülünk… 2020-ban bevezették a dolgozók bölcsődei pótlékokat….A bölcsődei pótlék fedezetét az államtól kapott bölcsődei normatíva nem tartalmazza, azt nekünk kell előteremtenünk…”
az már dühít!
De tényleg! Alig várom már, hogy szülhessek még egy gyereket! Sőt, még kettőt, hiszen anélkül embernek is alig számítok!
Hogy nem lesz munkahelyem? Kit érdekel?
Hogy nem tudom a gyerekeimet hova rakni? Sebaj!
Szóval elegem van! És nem a bölcsödére vagyok dühös!
Hanem a rendszerre!
Hogy nekem csak egy gyerekem van, akit tisztességgel szeretnék felnevelni, nem napi 10 óra munka mellett, de erre a cégek nincsenek felkészülve és nincsenek részmunkaidős megoldások. Hogy szeretném a gyerekemet közösségbe járatni, de ezért nekem havi 92.000 Ft-ot kell kifizetnem, és még támogatásra sem lennék jogosult!
Szóval mi a megoldás? Tényleg nem tudom!
De ajánlom mindenkinek, hogy időben kezdjen utánajárni, hogy visszavárják-e a munkahelyén, illetve, hogy a gyereket hova tudja közösségbe beadni, mert most csak a bölcsődei helyzet akasztott ki, de tudom, hogy az óvodai beíratás még macerásabb lesz! Legalábbis ezen a vidéken!
Azanyja
Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂
