Egy nagyon közeli barátom egy budapesti kórházban dolgozik, mint szülésznő, és néha döbbenetes történeteket mesél arról, hogy miket lát és hall a munkahelyén. Hogy ki ő, és hogy melyik kórház melyik külsős dolgozójáról mesélt nekem legutóbb, azt a barátom érdekében, és a szóban forgó család, és orvos személyiségi jogaira hivatkozva nem mondhatom el.
A célom nem a megbotránkoztatás, de egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni egy ilyen borzasztó eset mellett. Ezen kívül szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy a mai világban az internet segítségével már bárki alaposan utána tud járni, hogy melyik orvosról, milyen vélemények vannak, ráadásul annak is utána lehet olvasni, hogy bizonyos esetekben, melyik szülési módszerek ajánlatosak a gyerek világra hozatalakor.
Szóval a szóban forgó orvosunk egy a nyugdíj közelében lévő, szülész-nőgyógyásznő, akit már pár évvel ezelőtt sem engedtek egyedül szülést levezetni, annyira gyakori volt, hogy hibázott. Sajnos viszont mióta egyre nagyobb az orvoshiány, már nem tudnak mellé segítséget adni, így egyedül segíti világra a gyerekeket.
A doktornőről tehát már évek óta tudják, hogy nem túl jó szakember, öreg is már, a stresszt is egyre nehezebben bírja, ráadásul minden téren régi motorosnak számít, nem halad a korral, és mint az oly sok orvosra igaz, még arrogáns is, és sosem látná be, hogy eljárt felette az idő.
Hogy a kórházi vezetés miért hagyja őt mégis dolgozni?
Hogy hogy lehet az, hogy hibát hibára halmoz, és még mindig szüléseket tud levezetni?
Hogy hogy lehet az, hogy a mostani tragédia után is vígan praktizál és senki nem jelentette fel?
Ezek olyan kérdések, amikre nem tudok választ adni, és csak remélem, hogy a mostani esetet nem ússzák meg a felelősök.
Még annyit szeretnék megemlíteni előzményként, hogy ezt a nőt (nem vagyok képes többet őt doktornak nevezni) sokan kérik fel szülész-nőgyógyászuknak, hiszen a ma oly divatos alternatív- illetve természetes szülés híve, így a kismamái még a jobb módú körökből is kerülnek ki, és fizetnek neki a „szolgáltatásaiért.”
Ugyanígy tett egy harmincas, az első gyermekével terhes ismerőse is, aki bár tudta, hogy farfekvéses a gyermek, mégis hallgatott rá, és megpróbálta természetes úton világra hozni a gyerekét. Hisz az olyan trendi!
Bár ne tette volna.
A faros szülés levezetéséről bár megoszlanak a vélemények, az orvosok döntő többsége mégis gondolkodás nélkül a császármetszést javasolja.
Hogy miért?
Mert nem akarnak kockáztatni.
Sem az anya, sem pedig a baba életét. Arról nem is beszélve, hogy a fiatal orvosokat már nem is oktatják a faros szülés levezetésére, hanem azt tanítják nekik, hogy ilyenkor irány a műtő.
De, mint azt korábban említettem, ez a bizonyos szülész már nyugdíjaskorú, és régebben valóban nem volt ennyire elterjedt az azonnali császár, így ő is azt javasolta az anyukának, hogy szülje meg hüvelyi úton a babát. Sajnos azonban a szülés során pont azt történt, ami miatt nem tanácsos természetes úton világra hozni a faros gyereket; a koponya, mint az utolsónak érkező, és egyben legnagyobb testrész, beszorult a szülőcsatornába.
Ilyenkor már sajnos nem megoldás a császár, így az „orvos” tovább próbálkozott a gyerek fejének kihúzásával, és addig-addig ráncigálta a gyereket, míg annak eltört a nyaka.
És ez a szerencsétlen gyerek azóta gépekre kötve fekszik, szellemileg teljesen ép, viszont nyaktól lefelé lebénult.
Mindez azért történt, mert egy vénasszony, és a benne végletekig megbízó nő, hoztak egy felesleges kockázattal járó, idióta döntést, mindezt a természetességhez való ragaszkodás jegyében.
A tragédia a szülőszobában még januárban történt. A baba azóta is a kórházban van, és várja a sorsa beteljesülését.
Én, mint anya teljesen kikészültem a hallottaktól, és hálát rebegtem az orvosomnak, hogy bár nálam egészen más miatt merült fel a császármetszés kérdése, de azt mondta, ne kockáztassunk.
Tudom, hogy ma nagyon sok támadás ér egy császáros nőt, tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy mi császárosok a könnyebbik utat választottuk, és blablabla. De könyörgöm, legalább akkor hagyjuk a francba a társadalmi ítélkezésektől való félelmünket, ha a saját, és még inkább ha a gyerekünk élete a tét.
Járjunk utána, hogy ki is az orvosunk, kinek akarjuk sok esetben az életünket, és a még meg nem született gyerekünk életét a kezébe adni!
Mérlegeljünk, olvassunk utána annak, hogy melyik a legjobb megoldás az adott szituációban.
És könyörgöm, ez a hóhér „doktornő” ne mehessen még egyszer egy szülő nő közelébe sem!
Azanyja
Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂
