Jópáran ismertek engem személyesen. Sokatokkal szoktunk beszélgetni a komment szekcióban, rákattintotok a cikkeimre, így tudjátok, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatban miképp vélekedem. A legtöbben mégsem tudjátok, hogy kit rejt Azanyja, így úgy gondoltam, hogy megosztok veletek pár extra információt az életemből.
| 1. Középső gyerek vagyok |
Hát igen, sokak szerint ez a tény mindent megmagyaráz rólam. És valóban, tipikus középső gyerek vagyok, ráadásul a bátyám után egy húgot kaptam. Azt hiszem ennél rosszabb kombó nehezen történhetett volna velem. Adott volt a bátyám, akivel sosem volt túl jó, vagy szoros a viszonyom, ellenben neki köszönhetően elég fiús lettem és harcias, hiszen muszáj voltam megvédeni magamat.
A húgom meg amolyan tipikus legkisebb királykisasszony státuszban tengette a napjait, nehéz volt mellette érvényesülnöm, így magtanultam azt is, hogy csak magamra számíthatok és sosem lehetek sem az elsődleges, sem a legcukibb a családom szemében.
| 2. Élsportoltam |
A pályafutásomat a mozgás terén szertornával kezdtem, hatévesen már napi szinten edzettem. Amikor viszont kiderült, hogy túl sok tehetség mégsem szorult belém, illetve látni lehetett, hogy magas lány leszek, az edzőm eltanácsolt, így a következő állomásom a ping-pong volt. Nyolc évesen kezdtem, tehetségesnek is mondtak, egyre több versenyen indultam el, és a legjobb helyezésem az országos 3. helyezés volt. A ranglistán is a legjobb tíz között szerepeltem. Tizennégy éves koromban viszont egyrészt nagyon elkezdtem kamaszodni, másrészt a több éves élsport hatására a testem is elkezdett tiltakozni, így anyu legnagyobb bánatára úgy döntöttem, hogy nekem ennyi elég volt a sportból. Ezek után jó pár évig hanyagoltam a sport minden formáját, de amióta egészségügyi okokból (lásd később) újra kezdtem a mozgást, azóta újra a mindennapjaim részévé vált és most már megőrülök, ha pár napig nem mozoghatok.
| 3. Kevés igaz barátom van |
A legjobb barátnőmmel lassan harminc éve ismerjük egymást. Ennyi ideje is mondhatom őt a barátomnak. Persze az elmúlt lassan három évtizedben voltak kisebb szünetek a barátságunkban, volt, hogy az élet sodort el bennünket hónapokra egymástól, volt, hogy hetekig mosolyszünet volt közöttünk, de igazából sosem veszítettük el egymást szem elől. Rajta kívül egy kezemen meg tudom számolni az igaz barátaimat és hozzáteszem, hogy a többieket is viszonylag fiatalon „szereztem”.
| 4. Bölcsész vagyok |
Félve írom ezt le, valamiért a bölcsészekre mindenki olyan furin néz. 😀 Bár én nem vagyok az a tipikus bölcsész, nincsen horgolt oldaltatyóm, nem vagyok elvont, sem művészi, és életemben talán kétszer voltam romkocsmában. Ja, és alternatív sem vagyok. Na ennyit a sztereotípiákról. Szóval imádok olvasni, imádom a verseket, a regényeket, a novellákat és a történelmet, így mily meglepő: magyar alapszakos bölcsész diplomám van, történelem szakiránnyal.
Mindezt munka mellett, levelező tagozaton végeztem el, és erre nagyon büszke vagyok. Azt mondják, ahhoz, hogy valaki bölcsész legyen, nem kell más, csak egy fenék, amin tud ülni és sokat olvasni. Nekik üzenem, hogy egyrészt igazuk van, másrészt én mindig irigyelve hallgattam a mérnököket, közgazdászokat, akiknek félévente öt-hat vizsgájuk volt, míg nekem tíz-tizenöt vizsgára kellett készülnöm, és egy félévben kb. húsz-harminc könyvet kellett elolvasnom és emlékeznem is rájuk hónapokkal később. És hogy mit kezdek a diplomámmal? Semmit! Bár az igaz, hogy mindenhol jól mutat 😉
| 5. Gerincsérvem van |
Ahogy azt már korábban említettem, nem kímélt meg az élet az egészségügyi gondoktól. Tizennégy évesen az egyik utolsó asztalitenisz versenyemen fordult velem először az, hogy behajoltam az asztalhoz és úgy maradtam. Ezek után a sportkórházban kötöttem ki, ahol egy roppant szimpatikus orvos azt mondta, hogy készüljek arra, hogy harminc évesen tolószékben fogok ülni. Jelentem, harminchat elmúltam és egész jól vagyok. Miután abbahagytam a testem módszeres kínzását (értsd: abbahagytam az élsportot), évekig nem volt problémám, aztán amikor elkezdtem egy irodában dolgozni és ülőmunkát végezni, akkor újra beütött a krach. 2008-ban, vagyis huszonnégy évesen olyan fájdalmaim voltak, hogy hetekig nem tudtam kikelni az ágyból, utána pedig elküldtek egy három hetes nappali kórházi kezelésre a Széchenyi fürdőbe. A kivizsgálások során találkoztam egy idősebb reumatológus dokival, aki közölte velem, hogy satnya vagyok, és ha nem kezdek el azonnal izmokat növeszteni leginkább az alsó háti szakaszomra és a hasamra, akkor nagyon komoly problémáim lesznek. Az ő száját hagyta el az a mondat is, hogy örüljek ennek az egésznek, jól fogok kinézni a mindennapi sporttól. Hát, hogy mennyire nézek ki jól, az egy dolog, de tény, hogy igyekszem tornázni amikor csak tudok és ennek, illetve a hetenkénti gyógymasszázsnak köszönhetően jobban vagyok, mint tíz évvel ezelőtt voltam.
| 6. Apával két nap ismeretség után költöztem össze |
Egy szombat esti buliban ismerkedtem meg Apával egy szórakozóhelyen, másnap volt egy gyors kávézós randink, hétfőn pedig már főzött nekem az albérletében és én ottragadtam nála éjszakára is. Még hogy nem szabad elsietni a dolgokat. 😀
Ezek után minden nap találkoztunk munka után, és én a hétvégén már ottfelejtettem a dezodoromat és a fogkefémet is. A többi meg ahogy mondani szokták, már csak történelem.
| 7. Utálok főzni, de legalább sütni szeretek |
Imádok enni, de sajnos utálok főzni és baromira finnyás vagyok. Ebből szokott is konfliktus lenni családon belül, szegény Apának el kell mennie egy étterembe, vagy a szüleihez, hogy egyen egy spenótot, vagy karfiolt, mert a zöldségeket sajnos ki nem állhatom. Az egyik legnagyobb dilemmánk az szokott lenni, hogy mi a francot főzzünk a hétvégén, amit én is megeszek és nem ettük az elmúlt egy hónapban. Hála a jó égnek Apa olyan fajta férfi, aki korán elköltözött otthonról, és így nem áll távol tőle a főzés, így le vannak osztva a kaják, hogy melyiket ki főzi meg, így szerencsére egy hónapban csak kétszer-háromszor kell a fazék mellett állnom. Viszont. Amennyire utálok főzni, annyira szeretek sütni. Így nálunk szinte minden hétvégén friss pogácsa vagy sütemény illata száll és ebben valóban profi vagyok.
Sosem felejtem el, aznap, amikor megszültem, délelőtt még szilvás sütis sütöttem 😊 Ezt viszont sosem bíznám Apára, mert hiszem, hogy sütni tényleg csak az tud finomat, aki élvezi is.
| 8. Imádom a horrorfilmeket |
Hát a szüleimre nagyon sok mindent lehet mondani, de hogy klasszikus nevelésben részesítettek volna, azt biztosan nem. Emlékszem egészen pici voltam még, amikor anyuék hagyták, hogy velük nézzem a horrorfilmeket. De az is örökké bennem maradt, hogy amikor a zenén már lehetett hallani, hogy na most készülőben van valami brutál, akkor becsuktam a szememet és a tenyerem mögé bújtam. Valami csoda folytán sosem voltak rémálmaim és pszichopata sem lettem, ellenben a horror szeretete megmaradt. Így jöhet bármi, ami félelmetes, ijesztő, én azt bírom. Nagy kedvenc a Walking Dead, imádom Stephen King-et és bírom a horroros menekülőszobákat.
| 9. Szeretek utazni |
Az úton levés szeretete, szerintem még akkor alakult ki bennem, amikor sportolóként minden hétvégén versenyekre jártam. Azóta se nagyon szeretek egyhelyben a fenekemen ülni. Ehhez képest nem vagyok egy nagy utazó, de remélem ez majd megváltozik, ha a kislány nagyobb lesz. Korábban vagy az anyagi lehetőségeim nem voltak meg, vagy a partner hiányzott a nagyobb utazásokhoz. Európát még nem hagytam el sosem, bár megfordultam számos országban a kontinensen, de leginkább autóval, vagy buszos kirándulások keretében. Kétszer ültem repülőn, Svédországba utaztam egy céges tárgyalásra, ennek is lassan tíz éve lesz, de annyira magát a repülést nem is élveztem. Ettől függetlenül egyszer szeretném bejárni a világot és eljutni Amerikába, Ázsiába és bárhova igazából 😊
| 10. Sosem akartam feleség és anya lenni |
Ti, akik már régóta olvastok engem, ezen a ponton szerintem nem lepődtetek meg annyira. Azt, hogy feleség lettem, gyakorlatilag az Unicredit banknak köszönhetem, hiszen három ügyintézőjük is azt mondta, hogy össze kell házasodnunk ahhoz, hogy az első lakásunkra megkapjuk a kedvezményes lakáshitelt. Amikor a közjegyző tisztázta ezt a félreértést, mi már házasok voltunk és Apa csak egy B…meg! felkiáltással tudott reagálni, én meg majdnem az asztalt borítottam rájuk. Az pedig, hogy anya lettem, Apa hatéves munkájának a gyümölcse, ennyi ideig győzködött, zsarolt, kérlelt, könyörgött, mire belementem, hogy adjunk esélyt a dolognak. Azóta meg tudjátok, imádom a kiscsajt.
Ennyit rólam így első körben, ha szeretnétek majd még máskor is osztok meg magamról kulisszatitkokat. Addig is írjátok meg kommentben, hogy volt-e olyan pont, amin meglepődtetek, és ha igen, melyik volt az.
Azanyja
Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂
