„Az a jó, hogy tudom, minden csak egy korszak…. és előbb-utóbb minden korszak véget ér.”
Eme fenti bölcsesség, nem mástól, mint tőlem származik. Jó pár éve mantrázom már magamban, magamnak, egészen pontosan azóta, mióta anya lettem.
És azt hiszem, most is ugyanolyan aktuális ez a mottóm, mint akkor, amikor a gyerekkel való küzdelmes időszakokban vígasztaltam magamat ezzel.
Tudjátok, életem egyik legmélyebb időszakát a lányom születése utáni hónapokra tehetem. Ti, akik olvastok már egy ideje, biztosan emlékeztek rá, hiszen korábbi írásaimban már meséltem arról, hogy mennyire nehéz volt a hasfájósság, kialvatlanság, tehetetlenség háromszögében vergődnöm három hónapon át. Akkor és ott, abban a helyzetben azt gondoltam, hogy beledöglök. Az idő megállt, a tudatom teljesen beszűkült, szó szerint a túlélésre játszottam, no meg arra, hogy amennyire tőlem telik, rendben ellássam a hasfájósság miatt folyamatosan síró gyermekemet. Emlékszem, nem egyszer zokogva borultam Apa vállára és mondogattam neki, hogy ennek soha nem lesz vége, és még évek múlva sem fog másból állni az életem, csak az álmosságból és abból, hogy azt hallgatom, ahogy sír a lányom. És komolyan úgy éreztem, hogy nincs kiút, és örökké fog tartani ez az állapot.
Így bő két évvel később persze már nehéz elhinni, hogy „csak” három hónapig tartott ez a lidércnyomás, hiszen az adott helyzetben végtelennek tűnt.
De hát túl vagyok rajta, még ha úgy is érzem, hogy ez a kezdeti időszak kitörölhetetlen nyomokat hagyott az idegrendszeremen.
Egy dolgot viszont biztosan megtanultam, méghozzá azt, hogy a legnagyobb szarnak is vége lesz egyszer.
Azóta túl vagyunk már a lányom cseperedésének különböző szakaszain, éltünk és élünk meg hullámhegyeket és völgyeket, ami által viszont megtanultam azt is, hogy ahogy a jó, úgy a rossz korszakok is véget érnek egy szép napon.
Ezzel a tapasztalattal a hátam mögött arra is rájöttem az elmúlt két és fél évben, hogy minden jó napot, és percet, és pillanatot meg kell becsülni, mert sosem tudhatod, hogy meddig fog tartani.
Az élet körforgása az olyan, hogy a jó és a rossz események követik egymást. De mennyivel könnyebb átvészelni azt, ha padlón vagy úgy, hogy tudod, hogy ez is csak egy korszak, ami előbb-utóbb véget ér majd.
Ezzel a tudásommal felvértezve várom, hogy ez az egész vírus-mizéria véget érjen. Mert higgyétek el, előbb-utóbb ez is el fog jönni!
Azanyja
Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂
