Kovács Kornéliával, és az első könyvével, az Anyaság, a csillámpónin túl című regényével, úgy másfél évvel ezelőtt találkoztam. Ekkoriban éppen piackutatást végeztem, hogy megtudjam, vajon van-e létjogosultsága leendő, saját könyvemnek. Az olvasóim körében végeztem egy minifelmérést, amely során arra voltam kíváncsi, hogy a kismamák, kisgyerekes anyukák, olvasnak-e anyasággal kapcsolatos könyveket. És ha igen, miket. Rengetegen válaszoltak a kérdésemre és bizony az Anyaság, a csillámpónin túl volt az a könyv, amit a legtöbb anyuka megemlített.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Kornéliával, vagyis, ahogy csak magamban becézem, Csillámpónicsajszival összehozott az élet. Mivel hasonló a stílusunk, sok esetben egyezik az anyasággal, a mai kirakatvilággal és a szuperanyukkal kapcsolatos nézetünk, ráadásul mindketten a saját életünkből, anyaságunkból merítve írtunk könyvet, gyorsan összebarátkoztunk.

És amikor felkértem Kornit, hogy adjon nekem interjút, szerencsére azonnal rábólintott.

Korni, mesélj egy kicsit magadról és a családodról.

Nem árulok el semmilyen kompromittáló dolgot! Átlagos család, két gyerekkel, akiknek két fejük van összesen, ahogy a két szülőnek is összeadva. Az összesen négy fő, ha jól számolom. Semmi extra. Anya az ész, apa az erő (kivéve, ha vezetni kell, mert akkor apa az ész is). És ha anyának nem lennének hülye ambíciói, meg hobbija, mint az írás, akkor végképp nem lenne semmi érdekes.

No és honnan jött az ötlet, hogy tollat ragadjál? Mikor jutott először az eszedbe, hogy könyvet írjál? Mi volt vele a célod?

Először már az első kisbabás időkben. Hogy erről vagy arról senki nem írt, sehol nem olvastam, hogy nem ilyen egyszerű, hogy nem csak úgy mehetnek a dolgok, ahogy a nagykönyvekben meg van írva. Sőt! Néha nagyon nem úgy mennek. És ebből már egyenesen következik az, hogy ezért kezdtem el írni. Hogy feltárjam az anyaság rejtett és cseppet sem csillámporos bugyrait. De ezt nem csupán úgy, hogy az anyaság árnyoldaláról írok magam sajnálgatva. Hanem, hogy beismerve a hibákat és a nehézségeket, mindezt humorral fűszerezve, hogy erőt adjak az anyukáknak a mindennapokhoz.

Milyen volt az Anyaság, a csillámpónin túl fogadtatása?

Azt hiszem nyugodtan mondhatom azt, hogy nagyon jó. Legalábbis elsőkönyves íróhoz képest mindenképp. Ami igazán siker, az számomra az, hogy ami a célom volt, azt elértem a könyvemmel. Kaptam köszönőlevelet anyukáktól, hogy milyen jó, hogy már a terhesség alatt olvashatták. Vagy hogy épp az én könyvem miatt vették könnyebben a nehézségeket, például nem fogta fel tragédiának a császármetszést. De olyat is írt valaki, hogy a depressziótól mentette meg az írásom.

Ha jól tudom, díjat is nyertél a könyvvel, mesélj erről kérlek.

A Dugonics András irodalmi díj humor, szatíra kategóriájában indultam. Ez egy közönségdíj. Kértem az oldalam követőit és az olvasóimat, hogy szavazzanak rám. De teljesen váratlanul ért az első hely. Én már azt is nagy dolognak tartottam, hogy a legjobb tízbe bekerültem.

Dackorszak. A legtöbb anya réme. Talán pont emiatt, tavaly megjelent a második köteted, A csillámpónin túl – Dübörög a dackorszak címmel. Úgy érezted maradt még mondandód az anyatársaknak?

Igen. Az első könyv megjelenése után jutott eszembe, hogy a dackorszakról nem ejtettem egy szót sem. Aztán rájöttem, hogy ez a korszak megérdemel egy egész könyvet. Örülök, hogy nem csak egy fejezet lett belőle. Annak meg külön, hogy mindkét gyerekem benne volt már ebben az időszakban, mikor írtam, így volt több alapom.

Régóta követem a posztjaidat, szösszeneteidet. Egyedi, elég szókimondó a stílusod, és nem áll tőled távol a cinizmus és az irónia. Számomra ezek vonzó tulajdonságok, de te, hogy látod? Mennyire áll készen a világ, erre a fajta kendőzetlen őszinteségre? Főleg egy ilyen érzékeny téma kapcsán, mint az anyaság?

Sokszor azt érzem semennyire. Azt veszem észre, hogy egy-egy posztra ráugrik az internet népe. A reakciókból, és a megosztásokból legalábbis ez jön le. De csak egy vicc erejéig. Ha már komolyan oda kell állni és azt mondani, hogy basszus, vannak napok, amikor az anyaság totál szívás, akkor a sunnyogás megy. Több anyuka barátnőm is mondta, hogy ne lepődjek meg, a nagyközönség még ezt mindig nem hajlandó beismerni. A társadalom még általában csúnyán néz az ilyen anyákra, akiknek nem az anyaság a kiteljesedés netovábbja.

No igen. Sajnos ez tényleg így van.

És milyen további terveid vannak az írás területén?

Most a novellák vizén próbálok evezgetni. Meg persze a versekén. Bár ez utóbbi már egészen iskolás koromig nyúlik vissza. Van konkrét regénytervem, aminek viszont már nincs köze az anyasághoz.

Az utolsó kérdésem az lenne, hogy mit üzennél azoknak, akiknél éppen úton van a baba?

Hogy vegyék meg mindkettőnk könyvét. Na és persze olvassák is el! Persze csak akkor, ha kíváncsiak olyan könyvekre, amelyek az anyaság nem megszokott nézőpontjából íródtak, bevállalósak és humorosak.

Köszönöm Korni a válaszokat 😊

Az Anyaság, a csillámpónin túl és A csillámpónin túl – Dübörög a dackorszak című kötetek megvásárolhatók Kovács Kornélia írónő webáruházában.

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂