A hétvégén kirándulni voltunk kettesben a Plitvicei-tavaknál. Ajánlom mindenkinek, csodás tájakon jártunk. Egy hátulütője volt a kiruccanásnak, meghúztam a vállamat.

Egy nagyon meredek, barlangos részen jöttünk lefelé, és hiába kapaszkodtam a korlátba, a csúszós kövön megcsúszott a lábam és lehuppantam 3 lépcsőnyit. Akkor nem is éreztem, hogy lett volna bajom, örültem, hogy nem a derekamat vertem be.

Pár órával később, amikor mentünk vacsorázni, már éreztem, hogy olyan furcsa a jobb vállam, nem tudtam könnyen emelni még az evőeszközt sem. Vasárnap reggelre már szinte egyáltalán nem tudtam emelni a karomat. Sebaj, azért még visszafelé megnéztük Zágrábot.

Délután 5 óra körül értünk haza, kiörömködtük magunkat, hogy újra látjuk a gyereket, anyósék elmesélték, hogy mik történtek az elmúlt napokban. Kb. 6 óra után eljutottam oda, hogy levegyem a pulóveremet és akkor láttam meg, hogy valami nagyon nem stimmel a jobb vállammal. Mutattam anyósnak, aki szintén azt mondta, hogy nagyon nem néz ki jól a vállam, és hogy szerinte azonnal menjek el az ügyeletre.

Hiába mondtam, hogy az 3-4 órás mulatság lenne és hogy sosem fognak hazaérni, de ragaszkodtak hozzá, hogy ha esetleg ficam, akkor minden óra számít és ne várjak másnapig. Így szegény kislányt megint magára hagytuk és elindultunk az urammal az ügyeletre.

7 után pár perccel érkeztünk meg, szerencsére nagy tumultust nem láttam, 6-7 ember üldögélhetett a váróban, és egyik sem tűnt nagyon súlyos sérültnek. Egy lány várakozott előttem a csukott ablak előtt, ahol a betegfelvétel történt, kérdeztem, hogy oda vár-e, bekopogtatott-e, mondta, hogy igen, már vagy 10 perce, de szimpatikusan ki volt írva, hogy kéretik egyszer kopogni és utána türelmesen várakozni.

Várakoztunk csöndben még 1-2 percig, amikor megérkezett az első mentős egy könnyűnek tűnő sérüléssel. Ő is bekopogott, ő is percekig várt, így szóba elegyedtünk. Elmesélte, hogy éppen váltás van, biztosan azért nem nyitják ki az ablakot, hogy a sürgős eseteket nem véletlenül nem ide hozzák és kitartást kívánt az estéhez. 10 perc múlva elvették az irataimat, megkérdezték, hogy mi történt velem és kérték, hogy foglaljak helyet.

A várakozás alatt még 3 darab mentő érkezett, ezek a páciensek akárkik és akármit is tettek, elsőbbséget élveznek. Azt a részt értem, hogy a mentősöknek menniük kell és a hordágyat fel kell szabadítani, de hogy a totál részeg, össze-vissza beszélő, magában kárt tevő delikvens, aki ránézésre életében nem dolgozott, miért élvez elsőbbséget, azt már nem is firtatom.

Szóval csak ültünk ott és csöndben várakoztunk, néztük az idős, vérző fejű öregeket, akiket valamiért vagy 10x eltoltak a folyosón ide-oda, a majdnem zokogva érkező utolsó trimeszterben lévő aggódó kismamát, akinek a férje frontális karambolt okozott. Egy idő után már csak vihogni tudtam kínomban, hogy milyen abszurd hely is ez a sürgősségi ügyelet.

55 perc elteltével szólítottak, már reménykedtem, hogy ez egész gyors volt, de kiderült, hogy csak az irataimat adják vissza, amivel regisztrálták az ittlétemet. Újabb negyed óra elteltével tényleg behívtak és egy üde színfoltot láttam meg, egy kedves, fiatal mosolygós doktornőt, aki figyelmesen végighallgatott, megtapogatta a vállamat és elküldött röntgenre.

Újabb fél óra telt el, mire behívtak a röntgenre, csináltak 4 felvételt és további szíves türelmemet kérték, míg visszahív a doktornő.

Ezek után majdnem 2 órát kellett várni mire újra visszahívtak, a doktornő közölte, hogy semmi komoly bajom nincsen, szerencsére csak rándulás, és húzódás történt, pihentessem a karomat 1-2 hétig, lehetőleg a gyereket sem emelgessem. 3,5 óra alatt jártuk meg az ügyeletet.

Eközben körülbelül 10-12 sérültet láttam összesen bemenni, volt 2 röntgenes, láttam vagy 3 orvost jönni-menni és kb 3 ápoló személyzetet. Nem túl jó arány. Remélem most egy időre letudtam az ügyeletet és évekre elkerülöm a helyet.

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂