Dühös vagyok, mert azt érzem, hogy mindent elölről kell kezdenem a nagy betűs életben azért, mert gyereket vállaltam.

Mert egymás után kapom a pofonokat, és állítanak választás elé, hogy vagy megalkuszom és olyan munkát végzek, amihez semmi kedvem, vagy a gyerekem egy zombi, agyonstrapált anya mellett nő fel.

Mert bár munkaerőhiány van, és minden cégvezetés azt szajkózza, hogy meg kell tartani az embereket, rohadtul nincsenek arra felkészülve, hogy az embereik x százaléka egyszer elmegy szülni, és utána megváltozott prioritásokkal kíván majd visszatérni dolgozni, és nem napi 8 (10) órában.

Mert a munkám fontos része volt az életemnek, és tudom, hogy ezt most el kell engednem.

És dühös vagyok, mert nem számoltam ezzel a lehetőséggel korábban, és nem voltam felkészülve rá.

De most, hogy leírtam, most jobb egy picivel….

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂