Lassan 4 hónapja, hogy útjára indult az Azanyja oldal, de még nem írtam arról hosszasabban, hogy miért is kezdtem el írni, hogy milyen külső és belső motivációim voltak, vannak azzal kapcsolatban, hogy bár nem a saját nevem alatt futva (hogy ez miért van így, arra is ki fogok térni), de mégis megosszam országgal-világgal a gondolataimat.

Az Azanyja, vagyis a gyerek előtti életem

Már egészen fiatalon egyértelművé vált számomra, hogy humán beállítottságú vagyok. Mindig is imádtam olvasni, tanulni, szerettem jegyzetelni, összegzéseket írni, gondolatokat papírra vetni. A rengeteg szépirodalmi és egyéb művek olvasása révén, úgy érzem hatalmas ön – és emberismeretre tettem szert elméletben. Amit persze a későbbiek során a munkahelyeimen tudtam kamatoztatni, és a gyakorlatba átültetni.

Mivel viszonylag korán felismertem azt, hogy bár az irodalom és a történelem az én két nagy szerelmem, de ebből nem fogok tudni megélni, így a logisztika területén kezdem el dolgozni. Itt végül is kemény munkával eljutottam egy középvezető pozíció betöltéséig. Ebben a munkakörben azt élveztem a legjobban, hogy az alám tartozó emberek megbíztak bennem, hallgattak rám, és tudtam nekik segíteni abban, hogy mind magukból, mind a munkájukból a legjobbat hozzák ki, miközben a munkahelyi hangulat is jó volt.

Photo by Perry Grone on Unsplash

Azanyja megszületésének okai

Miután terhes lettem, meg sem fordult a fejemben, hogy a munkámat nem onnan fogom folytatni, ahol abbahagytam. De mint utóbb kiderült, ez életem egyik legnagyobb tévedése volt.

A Gyed időszak alatt persze sokszor megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy biztosan vissza akarok-e menni a korábbi pozíciómba. De azt leszámítva, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy mi máshoz tudnék kezdeni, konkrét lépéseket nem tettem a váltásért.

Viszont 2019 nyarán már olyan információk kezdtek el kiszivárogni a munkahelyemről, hogy sejteni lehetett, hogy valami gond lesz majd a visszatérésemmel.

Ennek fényében nekiláttam egy vészforgatókönyvön gondolkozni. Egyre több emberrel beszélgettem a helyzetemről, és reménykedtem, hogy valami jó ötlet majd csak kipattan a fejemből.

Végül szeptemberben egy nagyon kedves barátom jött elő az ötlettel, hogy szerinte rengeteg hozzám hasonló anya van, akik a „szuperanyuk” árnyékában élik, és szorongják végig az életüket. Mert nincsen akkora szájuk, mint nekem, hogy kimondják azt, hogy

„oké, hogy szeretem a gyerekem, meg minden, de azért ez az egész anyaság dolog egy rohadt kemény, fárasztó és embert próbáló meló.”

Mi is a célom a bloggal?

Ez a barátom bíztatott arra, hogy segítsek ezeken az anyatársakon. Segítsek azzal, hogy megmutatom, hogy nincsenek egyedül azokkal a gondolatokkal, amik miatt néha „szaranyának” érzik magukat.

Hogy álljak ki, írjak könyvet (ez meg is történt, a blog elindulása után 2 évvel), vezessek blogot arról, hogy az anyaság összeegyeztethető azzal, hogy ember és nő vagyok. Hiszen vannak saját igényeim, vágyaim és nem vagyok amiatt rossz ember, mert nem minden gondolatom a gyerekem körül forog.

Kérte, hogy mondjam el másoknak, hogy nekem is sokszor van rossz, sőt, borzasztó napom. Amikor kifutnék a világból. És hogy bizony olyankor én sem vágyom másra, mintsem, hogy valaki megértsen engem is! Ítélkezés és ész osztás nélkül.

Photo by Billy Pasco on Unsplash

Elgondolkodtam a barátom szavain, és végül úgy döntöttem, hogy belevágok. És mivel sejtettem, hogy nem minden fórumon leszek népszerű, emiatt úgy döntöttem, hogy a lányomat nem teszem ki annak, hogy később esetleg szégyenkezni kelljen az anyja viselt dolgai miatt. Így megkreáltam Azanyját, akiről nagyon kevés ember tudja, hogy valójában kit is rejt.

Mivel október végén kiderült, hogy a megérzéseim megint csak helyesnek bizonyultak, és a munkahelyemen tényleg nem vártak vissza a korábbi pozíciómba, így elutasítottam az újonnan felkínált munkakört és úgy döntöttem, hogy Gyes-en maradok.

Novemberben elindítottam az Azanyja Facebook oldalt, és rá pár napra elkészült a honlapom is. A névválasztáson sokat filóztam, mindenképpen valami rövidet, frappánsat és olyat akartam kitalálni, ami hűen tükrözi azt, hogy milyen anyának lennem.

Hű, az anyja, szerintem ez sikerült is 😊

Kinek szól a blogom

A témából fakadóan a blogom célközönsége első körben az anyák. De van jónéhány apa, és nagyszülő olvasóm is. Illetve várok mindenkit szeretettel, aki bírja a fanyar humort, az őszinteséget és azt, hogy itt mindenki önmaga lehet. Persze csak addig a pontig, amíg nem sérteget senkit, vagy szól be másoknak.

Egyre több és több ember ír rám privátban vagy akár nyilvánosan is, és biztosítanak arról, hogy jó és hasznos, amit csinálok. Hogy segítek ezzel másoknak, és ezt nagyon köszönöm, hogy nem tartják magukban.

Volt már kérés arra vonatkozólag is hogy fedjem fel, ki vagyok, meséljek többet, hogy legyen egyfajta VIP klub tagság is, akár még több tartalommal, esetleg videókkal, ilyesmi. Gondolkozom, hogy ezt bevállaljam-e. De megmondom őszintén, még nem győztek meg az olvasók, hogy erre valóban igény van. De nyitott vagyok egy ilyen irányú folytatásra is.

És akkor néhány szó magáról a blogról.

A honlapomon előbb-utóbb majd átalakításokat kell végeznem, hiszen a kezdet óta eltelt néhány hónap témái egyrészt átalakították a korábbi kereteket, másrészt kaptam néhány tippet arra vonatkozóan, hogy miképpen tudnám még felhasználó barátabbá, színesebbé, élvezhetőbbé tenni az oldalamat.

Clker-Free-Vector-Images képe a Pixabay -en.

Miről olvashattok az Azanyja blogon

Jelenleg a kezdőlapon és a rövid bemutatkozásomon (Azanyja) kívül hat menüpontot találhattok.

A DIY részben könnyen elkészíthető kézműves ötleteket mutatok nektek. Csakis olyanokat, amiket egy hozzám hasonló, kétbalkezes anyuka is meg tud csinálni a gyerekével.

Az Ezmegaz fül alatt olyan írásokat találhattok, amik nem feltétlen a gyerekkel kapcsolatos gondolatimat mutatják meg. Egyszerűen nem akartam magamat keretek közé szorítani, és csak az anyaságról írni.

A Hasznos rész alatt osztok meg olyan írásokat, amik témái talán mások számára is tanulságosak lehetnek. Főleg anyaság témakörben.

A Mindennapok menüpont olyan történeteket ölel fel, amik velem, és a kis családommal történnek meg.

(Ez utóbbi három kategória sokszor összemosódik, nehezen tudom eldönteni, hogy hova is tartozik inkább. Még gondolkodom rajta, hogy átnevezzem-e őket, hogy jobban besorolhatóak legyenek az írásaim, vagy hagyjam így, hiszen valóban sokszor van átfedés a témák között.)

A Szösszenetek pedig kis túlzással élve a legnépszerűbb írásaim. Főleg Facebook-on szeretitek ezeket. Gondolom a mai, rohanó világban erre van a legnagyobb igény, hogy csak rá kelljen pillantani egy bejegyzésre és mosolyra húzodjon a szánk. Esetleg bólogassunk bőszen, hogy „nah, ezek ismerős gondolatok.”

Derült égből terhesség

2021. novemberében pedig megjelent a könyvem, a Derült égből terhesség. Hogy mit adhat neked ez a könyv? Egy mankót a terhességedhez. Vagyis, egy kedves olvasóm véleményét továbbítva:

„Igazából elég lett volna ezt az egy könyvet olvasnom, a többi ilyen-olyan, hú, de okos tudományos könyvek helyett”

Gondolom érdekel, hogy miben más az én könyvem, mint egy dögunalmas, sablanos kismama könyv. Olvass bele és megtudod.

Akinek tetszenek az írásaim, azoknak mindenképpen ajánlom, hogy kövessenek Facebookon is. Ha bármi kérdés van, írjatok rám messengeren és ha olyan tartalmat olvastok, ami tetszik, akkor várom a like-okat, a szivecskéket, illetve a megosztásokat.

Ennyit szerettem volna első körben elmesélni magamról, a blogomról és a terveimről. Köszönöm, hogy elolvastad, hogy követsz engem és az írásaimat. Hamarosan újabb cikkel jelentkezem.

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂