Amikor nem éhes a gyerek…. :O
Baromira kemény éjszakánk volt. A tegnapi napot kihúzta K. nappali alvás nélkül, és bár mindenki jött azzal, hogy na, majd most mekkorát fog aludni K., én sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége. Sajnos megint (mint mindig) nekem lett igazam.
Amikor szaranyának érzed magadat….
Épp rohadt szemét, szar anyának érzem magamat!
Üvölt a gyerek, és én egyszerre sajnálom és haragszok rá!
A józan eszem és a szívem is mást mond, de elég volt!
Kezdődik a decemberi őrület….
Hú, a tegnapi nap bitang volt…. Egész nap meg sem álltunk Apával. Ráadásul K. szokása szerint elemében volt, pörgött a fején, ugrált, csacsogott, énekelt, magyarán gyötörte testünket-lelkünket, ja, és délután persze megint csak 1 órát aludt, ami pont arra volt elég, hogy faleveleket söpörgessek anélkül, hogy szétugrálta volna a kupacokat.
Az örök balhé; avagy karácsonyra miért kell ajándékot venni azoknak, akiket nem is szeretünk.
A hétvégén beköszönt az adventi időszak, egyre több helyen nyílnak meg a karácsonyi vásárok, az áruházak polcain már hetek óta roskadoznak a karácsonyi díszek és ajándéknak valók, de én még szokásommal ellentétben, nem jöttem lázba.
IT-s a férjem, okos a telefonom, de a gyerekem megmarad gyereknek!
Az okosok szerint a magam 35 évével az Y generáció tagja vagyok, (az 1980 és 1995 között születetteket sorolják ide) és mint ilyen, digitális bennszülöttnek számítok (vagyis testközelből és fiatalon tapasztaltam meg a modern technika fejlődését, így az az életem részévé vált).
Valójában a saját korosztályomat nagyon szerencsésnek tartom. Egyrészt mert nem idegen számunkra a mai modern technológia világa, másrészt pedig, mert mégsem ez az életünk.