Azt hiszem írtam már arról, hogy úgy gondolom, hogy egy terhesség alaphelyzetben is elég megterhelő tud lenni akár lelkileg, akár fizikailag, de így, egy világjárvány kellős közepén még inkább meg tudja nehezíteni egy várandós életét.
Lassan a tavasz közepénél járunk. Hihetetlen, hogy telnek a napok, a hetek, a hónapok. Már jó ideje tart ez a karantén dolog, és egy jó darabig még biztosan nem élhetjük a megszokott életünket.
Az, hogy az emberek a frusztráltságukat a különböző online média felületek komment szekciójában élik ki, már jó ideje értelmezhetetlen számomra. De amióta beütött a korona-vírus, úgy veszem észre, hogy az emberek még kevésbé képesek tolerálni azt, hogy nem vagyunk egyformák, és vérmérsékletünknek és világnézetünknek megfelelően másképp reagálunk az eseményekre.
Másfél hónappal ezelőtt, amikor megkezdődött ez az egész karantén-mizéria, őszintén nem gondoltam volna, hogy lesz jó pár dolog, amit élvezni fogok a kialakult helyzet kapcsán. Tudjátok, alapból is próbálok pozitívan gondolkodni, és igyekszem ezt átadni másoknak is, így összeszedtem nektek, hogy mik azok a dolgok, amiket a kialakult helyzetnek köszönhetek.
Ez a hét nagyon kettős érzéseket keltett bennem. Egyrészt csodaszép időnk volt, amitől önmagában jobb hangulatomban lett, másrészt eltelt a húsvét, ami most a legtöbbünk számára nem éppen úgy alakult, ahogyan azt megszokhattuk az elmúlt években.
Ez a hét már a kijárási korlátozás jegyében telt el, amit az emberek jó része eddig is önként vállalt. Időközben viszont megérkezett a tavasz, így hétvégén már állítólag szinte tömve voltak a budapesti parkok és az ismert kirándulóhelyek.
