Amikor szaranyának érzed magadat….
Épp rohadt szemét, szar anyának érzem magamat!
Üvölt a gyerek, és én egyszerre sajnálom és haragszok rá!
A józan eszem és a szívem is mást mond, de elég volt!
Épp rohadt szemét, szar anyának érzem magamat!
Üvölt a gyerek, és én egyszerre sajnálom és haragszok rá!
A józan eszem és a szívem is mást mond, de elég volt!
Amikor először mondta ki a krupp szót a doki, én csak annyit tudtam mondani, hogy hála a jó égnek, hogy nem tüdőgyulladás (az első élményemről a kruppról és a sokkomról itt és itt olvashatsz). De az orvos gyorsan lelohasztotta a lelkesedésemet, hiszen súlyosabb esetekben előfordulhat, hogy annyira nem kap levegőt a gyerek, hogy kórházba kerül.
Apával már ránk fért egy kis kettesben eltöltött idő, szóval megleptük magunkat egy 2 éjszakás wellness-szel, hátrahagytuk a gyereket a nagyszüleire, és péntek délután elindultunk Kecskemétre. (tovább…)
Valahogy ez a hét most nagyon nem a mi hetünk. Én nem tudom mi van a gyerekkel, de totál szét van csúszva. Alapból sem egy könnyű természetű gyerek (borzasztó akaratos, túlfejlett az én tudata, és túlságosan önálló akar lenni a képességeihez képest), de nagyon rég tudott ennyire kihozni a sodromból, mint tegnap.
Imádom a könyveket. Ma reggel arra ébredtünk, hogy a kislány Zsuzsikáról és a tücsök komáról énekelget. Aztán hirtelen abbahagyta és megkérdezte, hogy mi az a tücsök koma 😀
Gondolom más gyereke is úgy működik, hogy kettőt lép előre a fejlődésben, utána egyet hátra.